Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

lókból, részben munkásokból tevődött össze, akik nem értették a politikai változás lényegét. így gondolkoztak: „Szolgáltam Ferenc Jóskát, voltam Károly király katonája, a forradalom ióvoltából most Károlyi Mihály katonája leszek." (Dobi István: Vallomás és történelem 196. o.) A hadsereg működése akadozik. A szemtanúk a következőképpen nyilatkoznak: „Nincs kaszárnyarend és nincs szobarend, napost és ügyeletest szerezni nehéz, de még nehezebb találni valakit, aki emezeket leváltja a szolgálatból." Majd később így folytatja Dobi István: „Őrség" Néha van és néha nincs, de úgy látom, jobb, ha nincs ilyen szolgálat." (Komárom, 12. közös gyalogezred.) (Dobi István: Vallomás és történelem 196. o.) Alig van hát szervezett haderő, ami van, katonai működésre képtelen. Megtévesztő aknamunka folyik országszerte. Ez az állapot előreveti tragikus árnyékát. Budapesten 1919. február 20-án a szociáldemokrata párt jobboldali vezetői véres provokációt szerveznek a Népszava székháza előtt azzal a céllal, hogy a kommunista vezetőket elfogják, de a tömegek rokonszenve állandóan nő és ez fokozza a dolgozók szolidaritását a párt iránt. Február 22-én ennek tanújelét adva népgyűlésen követelik a kommunisták szabadonbocsátását. Majd március 23-ra népgyűlést hirdetnek az Országház térre a pártot ért atrocitások ellen. Tehát Magyarországon — mint az események mutatják — megértek a proletárdiktatúra feltételei. 1919. március 21-én a munkásság nyomására a nép hatalmas lelkesedése között megszületett az első munkáshatalom Magyarországon. Tatabánya népe is egy emberként csatlakozott a proletárdiktatúra kikiáltásához. Már előzőleg elhatározták, hogy Budapestre mennek a kommunisták kiszabadítása végett. A szemtanú erről így nyilatkozik: „1919. februárjában és márciusában is volt hasonló mozgolódás Tatabányán. A közvélemény olyan volt, hogyha kell, gyalogosan megyünk Pestre és fegyverrel szabadítjuk ki a kommunistákat." (hangfelvétel). A Kommunisták Magyarországi Pártjának munkája nyomán 1919. májusára a munkások nagy része — látva a proletárdiktatúra intézkedéseit — ha szervezetileg nem is, de sok tekintetben már a munkáshatalom mellé állt. Ennek fontos következményei: tovább növeli a munkásellenőrzést, Tatabányán fenntartják a termelés 'folyamatosságát. A széntermelés emelkedik. A decemberi napi 367 vagon, a januári 387 vagon, a februári 412 vagon napi teljesítmény még jobban nő. A bérpótlékokat 90%ról 165%-ra emelték. A föld alatt eddig 12 órás műszakban dolgozó „urasági" segédmunkások munkaidejét is leszállítják 8 órára. A szénmedencében egymásután alakulnak a munkás-katona tanácsok, a forradalmi direktóriumok. A gazdasági és politikai újjászervezés mellett létkérdéssé vált a Vörös Hadsereg létrehozása. Az imperialista hatalmakat megdöbbentette a proletárforradalom győzelme. A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre olyan időpontban jut el hozzájuk, amikor egy új, nagy támadás tervét dolgozzák ki Szovjet-Oroszország ellen. E támadásban Magyarországra 473