Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

mint felvonulási területre számítottak és ezt most elvesztették. Emellett a proletárforradalom győzelme Európa közepén azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy forradalmasítani fogja Nyugat-Európát mindenekelőtt pedig a környező államok — az un. kisantant hatalmak — népeit, akiknek a faltörő kor. szerepét szánták terveikben. Ilyen körülmények között nem csoda, ha fő céljukká a Tanácsköztársaság minden eszközzel való felszámolása vált. A magyar kommunisták is tisztában voltak azzal, hogy az uralomra jutott munkásosztályra nem csupán a Magyar Tanácsköztársaság megvédése és megszilárdítása a feladata, hanem a hatalom átvételével megnövekedett a felelőssége a nemzetközi munkásmozgalommal szemben és megnövekedtek internacionalista kötelességei is. Sajnos, a helyzetet reálisan értékelve azt a következtetést lehet levonni, hogy olyan hadsereget létrehozni, felszerelni, ellátni nagyon nehéz lesz, amely képes egy egyesített támadás visszaverésére. Pedig kiút csak az volt, ha rövid idő alatt olyan proletárhad sereg jön létre, amely helyt tud állni mind a belső ellenforradalmárokkal, mind pedig a nemzetközi reakcióval szemben. Mi nehezíti ilyen hadsereg létrehozását? Elsősorban a szociáldemokrata befolyás, amely szembenállt a kommunisták véleményével. A két párt esvesítése csak növelte az eszmei felhígulást, mert az egyesült pártban néhány leginkább kompromittált áruló kivételével bentmaradtak à szociáldemokrata párt jobboldali és centrista vezetői, akik aztán fontos poziciókhoz jutottak a párt és az állami vezetésben, mindenekelőtt pedig a szakszervezetekben. Továbbá az egyesülés után sem szűnt meg a pártszervezetek és szakszervezetek összefonódásának szociáldemokrata gyakorlata, ami a szakszervezetek jobboldali vezetésére irányult a baloldal ellen. Ugyanakkor a szakszervezetek felhígulása olyan erős volt, hogy az áruló vezetők .manőverezése mégkönnyebbült. A hadügvi népbiztosság — Böhm vezetésével — nem volt más, mint a polgári kormány némileg átszervezett minisztériuma. A szakvezetést, mmt látjuk, továbbra is hivatásos tisztek kérdezték, akik még a polgári köztársaságot is túlságosan forradalminak tartották, nem hogy a proletárdiktatúrát. Természetesen hasonló volt a helyzet a megyékben is. A parancsnoki posztokra itt is ellenforradalmi beállítottságú tisztek kerültek a szociáldemokraták célkitűzése érdekében és most átjöttek a proletárdiktatúra hadseregébe is. Pl. Pollák Artúr szds, a tatai textilgyár tulajdonosa és Menczel fhdgy. A Vörös Hadsereg szervezéséről Skrabák József a tatai katona-tanács volt elnöke így nyilatkozik: „A Vörös Hadsereg szervezésénél nem nézték azt, hogy ki milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Minden rostálás nélkül a volt aktív katonatisztek, gazdag gyárosok és vállalkozók kerültek a csapatok élére. Ezeknek a vezetőknek egyetlen közös fájdalmuk az volt, hogy régi rangjelzésüket nem viselhették. Az intézkedések végrehajtásában azonban soha részt nem vállaltak, inkább az „idők jobbrafordulását" várták." (hangfelvétel). Megnehezítette a Vörös Hadsereg létrejöttét az is, hogy a polgári időszak zsoldos hadseregének mintájára elsősorban & szakszervezetekben folyó toborzás útján kívánták a hadsereget felfejleszteni. A helyes célkitűzést a kommunista vezetők képviselték. A hadsereget teljesen át kell 474