Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

mint felvonulási területre számítottak és ezt most elvesztették. Emellett a proletárforradalom győzelme Európa közepén azzal a veszéllyel fenye­getett, hogy forradalmasítani fogja Nyugat-Európát mindenekelőtt pedig a környező államok — az un. kisantant hatalmak — népeit, akiknek a faltörő kor. szerepét szánták terveikben. Ilyen körülmények között nem csoda, ha fő céljukká a Tanácsköztársaság minden eszközzel való felszá­molása vált. A magyar kommunisták is tisztában voltak azzal, hogy az uralomra jutott munkásosztályra nem csupán a Magyar Tanácsköztársa­ság megvédése és megszilárdítása a feladata, hanem a hatalom átvételé­vel megnövekedett a felelőssége a nemzetközi munkásmozgalommal szemben és megnövekedtek internacionalista kötelességei is. Sajnos, a helyzetet reálisan értékelve azt a következtetést lehet le­vonni, hogy olyan hadsereget létrehozni, felszerelni, ellátni nagyon ne­héz lesz, amely képes egy egyesített támadás visszaverésére. Pedig kiút csak az volt, ha rövid idő alatt olyan proletárhad sereg jön létre, amely helyt tud állni mind a belső ellenforradalmárokkal, mind pedig a nem­zetközi reakcióval szemben. Mi nehezíti ilyen hadsereg létrehozását? Elsősorban a szociáldemok­rata befolyás, amely szembenállt a kommunisták véleményével. A két párt esvesítése csak növelte az eszmei felhígulást, mert az egyesült párt­ban néhány leginkább kompromittált áruló kivételével bentmaradtak à szociáldemokrata párt jobboldali és centrista vezetői, akik aztán fontos poziciókhoz jutottak a párt és az állami vezetésben, mindenekelőtt pedig a szakszervezetekben. Továbbá az egyesülés után sem szűnt meg a párt­szervezetek és szakszervezetek összefonódásának szociáldemokrata gya­korlata, ami a szakszervezetek jobboldali vezetésére irányult a baloldal ellen. Ugyanakkor a szakszervezetek felhígulása olyan erős volt, hogy az áruló vezetők .manőverezése mégkönnyebbült. A hadügvi népbiztos­ság — Böhm vezetésével — nem volt más, mint a polgári kormány né­mileg átszervezett minisztériuma. A szakvezetést, mmt látjuk, továbbra is hivatásos tisztek kérdezték, akik még a polgári köztársaságot is túlságo­san forradalminak tartották, nem hogy a proletárdiktatúrát. Természetesen hasonló volt a helyzet a megyékben is. A parancs­noki posztokra itt is ellenforradalmi beállítottságú tisztek kerültek a szociáldemokraták célkitűzése érdekében és most átjöttek a proletár­diktatúra hadseregébe is. Pl. Pollák Artúr szds, a tatai textilgyár tulaj­donosa és Menczel fhdgy. A Vörös Hadsereg szervezéséről Skrabák József a tatai katona-tanács volt elnöke így nyilatkozik: „A Vörös Hadsereg szervezésénél nem nézték azt, hogy ki milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Minden rostálás nélkül a volt aktív kato­natisztek, gazdag gyárosok és vállalkozók kerültek a csapatok élére. Ezek­nek a vezetőknek egyetlen közös fájdalmuk az volt, hogy régi rangjelzé­süket nem viselhették. Az intézkedések végrehajtásában azonban soha részt nem vállaltak, inkább az „idők jobbrafordulását" várták." (hang­felvétel). Megnehezítette a Vörös Hadsereg létrejöttét az is, hogy a polgári időszak zsoldos hadseregének mintájára elsősorban & szakszervezetekben folyó toborzás útján kívánták a hadsereget felfejleszteni. A helyes célki­tűzést a kommunista vezetők képviselték. A hadsereget teljesen át kell 474

Next

/
Thumbnails
Contents