Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

munisták Magyarországi Pártja néven. Ezzel a magyar munkásmozgalom élesen kettévált. A párt munkájának eredménye országosan is és Tatabányán is rövidesen éreztette hatását. Lapja a „Vörös Újság" komoly elvi útmutatást adott és gyakran foglalkozott a bányászok életével, de felvértezte a dolgozó tömegeket a proletárdiktatúra kivívására is. A frontról hazatérő katonák előtt most már pártagitátorok ismertették a való helyzetet. Megindult a röplap-agitáció is. Nagy mennyiségű röplap sorozatok készültek gyújtóhangú tartalommal, buzdítva a forradalmi lendületre, a termelés fokozására, az internacionalizmusra, a szocialista vívmányok megvédésére, újabb szociális és egyéb lépések megtételére. Vidéken a párt szava elsősorban a központból leküldött agitátorokon, politikai biztosokon keresztül jut el a községekbe. Szükséges is volt ez, mert igen komoly eszmei zűrzavar uralkodott. A proletárdiktatúráról pl. a legelképesztőbb hírek keringtek. Ilyenek: „Kun Béla első dolga lesz leromboltatni a templomokat, nyilvános házakba küldeni az apácákat, megszüntetni a magántulajdon formáját, szétosztani nemcsak az uradalmakat, hanem a Kiss Jánosok és Nagy Péterek 3—5 hold földecskéjét, kommunizálni nemcsak az ágyakat és asztalokat, hanem a feleségeket is, bevezetni a szabad szerelmet." (Dobi István: Vallomás és történelem 212. o.) A szerző így folytatja: „Valóban, csodálkozhatunk-e, hogy igen sok egyszerű ember tájékozatlanul állt az 1919-es új helyzet előtt és bizonytalanul várta, mi lesz vele. Mikor szedi el a lovát, a feleségét, s az udvaráról a favágó tuskót a kommunizmus." Nagy munka várt tehát a pártra a téveszmék eloszlatása érdekében. A kommunista ideológia szívós munka eredményeképpen talajra talált, elsősorban a hadsereg soraiban. A burzsoá szociáldemokrata koalíció rohamosan lelepleződött. Mind többen vallották magukénak a kommunista párt által hirdetett eszméket. Bár a szociáldemokraták demagógiája még hatott a tömegekben, sőt Böhm Vilmos, aki 1919 januárjában lett hadügyminiszter, a tömeg megtévesztésére tovább folytatta a hadsereg átalakítását úgy, hogy a szociáldemokraták számára megbízhatatlan, sorozott katonákat igyekezett eltávolítani és helyettük reakciós, toborzott elemeket vont be a hadseregbe, zsoldos hadsereget kívánva kialakítani ezzel. Az önkéntes jelentkezés ürügye alatt akart válogatni és a jelentkezés alsó határát 24 évben megállapítani, számolva azzal, hogy ezeknek a zöme nős és a megélhetésük biztosítása visszatartja majd őket mindenféle mozgalmi tevékenységtől. Kiadja a 2669/eln. 6. sz. rendeletet. Ez van hivatva biztosítani a „Böhm-féle" hadsereget a proletárdiktatúra ellen. A rendelet végrehajtása azonban nem sikerült, mert mind világosabban tisztázódott a jobboldal bűnös szerepe, amely a munkáshatalom aláásására irányult. A szénmedence környékén — Tatabánya kivételével — szintén érvényesült a szociáldemokrata irányvonal hatása. Tatán és Komáromban is éreztette hatását a Böhm-féle hadseregszervezés. Azok a régi aktív tisztek, akik nemrég még a háború folytatását követelték, most a polgári forradalom segítőivé, aktív részeseivé váltak. A helyőrségek vezetői régi katonatisztekből álltak. Tata helyőrségi létszáma 300—350 fő körül volt. A parancsnokság régi tisztekből állt. A legénység részben parasztfiata472