Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

ket festettem meg, Húsból és vérből való embereket, akik hittek és szenvedtek. És akiket a kétségbeesés és a fanatizmus hajtott az eszme felé. Nézze: A fiatalokon inkább a rajongást igyekeztem hangsúlyozni, míg az idősebb tanítványoknál az érett kor bölcsességét, mert az öregek csatlakozásában bizonyára nagy szerepet játszott az akkori viszonyok higgadt megfontolása én józan mérlegelése ... — Az általános karakterek ábrázolásán kívül az utolsó vacsora hangulatának megrögzítésére törekedtem. Isten fiát a zsidó papok a római szoldateszka segítségével halálra ítélték. Holnap feszítik keresztre. Mi lesz a többiekkel, a tanítványokkal és a barátokkal? Sötét és rögös holnap vár rájuk is- Meg vannak rendülve és meg vannak ijedve. Tudják, hogy Krisztust nem lehet megmenteni, már el is szakadt tőlük, el is hagyta őket. Most már. az életükről van szó. A menekülés esélyeit és lehetőségeit mérlegelik... — Néhányan azonban lelkük mélyén, ha bizonytalanul is, megérzik a jövőt, a jelen kegyetlen megpróbáltatásai és feneketlen szenvedései mögött. A hit ereje és hevülete legyűr bennük minden kételkedést és a mártíriumság gondolata felé hajszolja a meggyötört kedélyeket. Valami borongós sejtelem ömlik el a homályos falak mentén: egy eszme csak akkor diadalmaskodhatik, ha mártírjai vannak. Gondolom, a Karamazoffban mondja valaki, hogy amely mag a földbe hull és élve marad, nem terem új magot... — És Krisztus! Határtalan emberszeretete ő benne is birokra kél a kételkedéssel. Kemény, megingathatatlan és meghatott. A halál küszöbén ő benne dereng fel a leghatározottabban a jövő. Talán látja és érzi azt az örök és állandó küzdelmet, amelyet a tanítványainak kell majd megvívnia az ő istenségéből alakult egyházakkal. Körülötte különböző típusok, az ó és új világ határán kialakult szenvedélyek emberei az esti fényben, bor mellett és a halál csókjával a leikükön, Krisztus sápadt és gondolkozik..-"

98 A kép gondolata már 1920-ban foglalkoztatta. Ekkor készült ceruzarajza" alapján vázolta fel az első képet,

100 melyet hosszan, sokáig érlelt, majd elkészülvén vele, új kompozícióba kezdett. Az Amerikába került első kép formái még nem kiérleltek, még nem tudta kifejezni nvndazt, amit érzett és szeretett volna. Az újabb variánsban sikerült létrehoznia azt a kompozíciót, mely tiszta XX. századbeli megoldása az utolsó vacsorának. Krisztus mélyen átérzett aszkéta arca áll a kompozíció középpontjában, belőle sugárzik a fény. Az apostolokon a fájdalom, a kétségbeesés torzító izgalma szánt végig: ez a lázas egzaltáció jellemzi a kép minden egyes részét. Egy-egy alakját csaknem karikatúraszerűen jeleníti meg, hogy minél mélyebben fejezhesse ki érzéseit. A kép expresszionista túlzásaival megdöbbentő művészi dokumentuma Kernstok kiélezett lelki konfliktusának, s a bukott forradalom utáni évek lelki atmoszférájának. 98 Boros László: Eeberesichenallée 3. Világ, 1921, november 20. 5—6. 1. 99 Tanulmány az „Utolsó vacsorá"-hoz. Ceruza, papír. 18,3 x 23,5 cm. Jelezve balra lent: Krisztus urunk hitének hirdetői anno Dom 920 Pannoniában. Jobbra lent: K K. — H. F. K. .gyűjteménye, Budapest. 10O Utolsó vacsora. (Vázlat) 1921. 150 x 320 cm. Olaj, vászon. Delej Imre tulajdona, New York. Reprodukálva: Körmendi András: I. m. 19. kép. 463