Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

1922-ben főként tájképeket festett. A Wildparkban festett „Őszi nap­fények az erdőben" 101 című képe zárt téralakításával és nagy színfoltjai­val Cézanne felfogásával tart kapcsolatot, impulzusokat azonban a né­met expresszionizmustól is kaphatott; erre vall oldott festőisége, formái­nak és színeinek buja érzékisége. 1923 őszén rövid időre Párizsba ment. Művészeti vonalon azt tapasz­talta, hogy a zárt rajzot hirdetik újra, a térbeli dimenziót, s olyan formai víziót, ami nem tisztán a múlton nevelődik, s ami nem spekuláció ered­ménye; újra vallják az. alázatos természetkeresést. Ebben a szellemben festette meg még ez évben „Ádám és Éva" 102 című kompozícióját, amely azonban még az expresszionizmus nyomát is bőven magán viseli. Berlinbe visszatérve lehetősége nyílt arra, hogy ismét foglalkozhas­sék kedves témájával: a lóval. Egyik ismerősének Berlin mellett nagy ló-tenyészete volt, ide járt dolgozni- Olyan nagyszabású műre azonban ezúttal már nem futotta, mint a „Lovasok a víz partján"; azt a lendüle­tet, formai gazdagságot nem érik el ekkori képei, a közülük legkiemelke­dőbb „Lovak viharban" 103 című sem, mely pedig, különösen a zivataros ég visszaadásában nagyon sok szépcéget tartalmaz. Olajképeinél nem egy­szer értékesebbek vázlatai, tanulmányai (rajzok, tusfestmények, akvarel­lek) a maguk frissességével, hangulati értékével. 10 '' 1925-ben feleségének súlyos betegsége, majd halála vetett végei­emigrációjának. A húszas évek végén fellendülő politikai mozgalmak új­ra a polgári ellenzék körébe vonták. Pikturája is inkább a polgári értel­miséghez igyekezett közelkerülni. A hivatalos körök persze nem vettek róla tudomást, elsősorban politikai nézetei és magatartása miatt, sőt, ahol csak lehetett, útjába álltak. Még emigrációs évei alatt a művészeti egye­sületekből kizáratták, a külföldön rendezett kiállításokról teljesen mel­lőzték. Hazatérése után Dugonits utcai freskóját le akarták verni. Ké­rőbb egy kiállításról „Utolsó vacsora" című képét távolították el. Művészeti rehabilitációja — nem hivatalos körök részéről — 1928­ban történt meg azzal, hogy a K. U. T. (Képzőművészek Űj Társasága) művészeti tanácsának elnökévé és ugyanebben az évben a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választotta. Még 1928-ban megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását, 105 melyen régi alkotásai mellett újabb termését is bemutatta: az 1926—27­ben készült „Ádám"-ot ,0,i és „Évá"-t, 107 majd az 1928-ban készült „Ádám 101 őszi napfények az erdőben. 1922. Olaj, papír. 73,5x100 cm. Jelezve lent balra: Kernstok Károly 922. Ilkának a wiildparki sétáik emlékére. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 102 Ádám és Éva. 1923. Olaj. 200x155 cm. Jelezve lent balra: Kernstok Káró. y 1923. Papp László tulajdona, Budapest. 103 Lovak viharban. 1925. Olaj. 30x40 em. Jelezve jobbra lent: Kernstok Károly 925. Ismeretien helyen. Egykor Alberti Viktor tulajdonában, Budapest. 104 Lásd: Gombosi György: Űj magyar rajzművészet. Erasmus 1945. 40 b) kép; Magyar Művészet XI—1953. 265. 1. 1. kép; Horváth Béla: Modern magyar grafika. Budapest, 1959. 12. kép. 105 Az Ernst Múzeum kiállításai XCVI. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása Budapest, 1928. február. 106 Ádáim, 1927. Olaj, vászon. 204x104 em. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 927. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest, 107 Éva. 1926. Olaj, vászon. 204x104 cm. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 926. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 464

Next

/
Thumbnails
Contents