Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

Ugyanebből az időből való „Nano, a falu bolondja"

54 című háromalakos képe, mely egészen más oldalról mutatja be a művészt. Kernstok eddig is hajlamos volt a külső elváltozások erőteljesebb megragadására, sőt túlzására, amint ezt az „Agitátor"-on, a „Kubikus"-on

55 az izmok túlzó megformálásában, vagy a „Szilvaszedők" bal oldali alakjának groteszk mozdulatában, arcjátékában és bal kezének megfestésében láthatjuk. Itt azonban magát a groteszkséget teszi meg képe fő tárgyánakNeki külön típusa a hülye, a bárgyú, a bolond a maga deformált, nyers, grotesztk mozdulatával, vonalainak durvaságával, kissé brutális valóságával.

50 A „Falubolondja", melyet az évődés bája, másfelől a bolond esetlensége, s valami tragikus komorság jellemez, megdöbbentő erejű. Következő képe, a „Lányok a tornácon",

57 a falusi vasárnap délutánok meghitt hangulatába visz csendjével, békéjével, nyugalmával. Csupa báj, érzés, líra és idill ez a piktúra a nyári délutánok alig mozduló ragyogásával összefogva. Ehhez kapcsolódik témájában és megjelenítésében hasonló műve, az „Ülő nő".

58 A kép előterében ülő, bőszoknyás parasztmenyecske — a „Lányok a tornácon" baloldali alakja — a megtestesült nyuga^m. A „Szilvaszedők" napfényének perzselő, vakító sugárzása a meleg nyári napok templomi áhítata szelídül itt, feszültsége a teljes megnyugvásnak adja át helyét. Festői gondolatait a .művész a „Lányok a tornácon" című képénél is egyszerűbb, nagyvonalúbb formában közli alakjának beállításában már felhasználva a reneszánsz arcképfestészet tanulságait. E színes plen air képek után a művész hirtelen hátat fordított a tisztán festői feladatoknak, szakított a kolorizmussal s a clair obscur félhomályába vonult vissza. A valeurök és tónusok szerelmese lett előbb, később új megismerésekre jutva a vonal jogát hangsúlyozta. Erre az útra minden bizonnyal a naturalizmus béklyóiból való szabadulás vágya, a modell-reprodukálás helyett a természet formálásának igénye, s a monumentalitás utáni vágy vitte. Előbb megfestette az „Ülő női akt"ot,

5;) aztán az „Anya és gyermeké"-t. a „Krisztus és az emauszi ifjak"-at s újabb àkert hozó művét, a „Három modell"-! Az „Anya és gyermeke",

fiü e monumentális arckép az anyának és gyermekének egybeolvadását ábrázolja valami spanyolosan büszke és 54 Nano, a falu bolondja. 1901. Olaj, vászon. 193 x 164 cm. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 1901. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Leltári száma: F. K. 10. 637. Először kiállítva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1901/1902. évi Téli Kiállítás. 39. tételszám (Lányok és egy félkegyelmű). Reprodukálva: A Ház, III—1910. 52. 1. 55 Kubikus. 1899. Olaj, vászon. 120x120 cm. Jelezve balra lent: 899. Kernstok Károly. Miklós Lászlóné tulajdona, Budapest. Először (?) kiállítva: Kernstok Károly retrospektiv kiállítása a Művésziházban. Budapest, 1911. 49. tételszám. 56 Bárdos Artúr: I. m. 166. 1. 57 Lányok a tornácon. 1902. Olaj, vászon. Körülbelül 80 x 60 cm. Kernstok Károlyné örökösei 'Tulajdona, Budapest. Kiállítva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1927. évi Magyar Táj- és Életképkiállítás. 122. tételszám. 58 Ülő nő. 1902 (?). Olaj, vászon. Körülbelül 130 x 125 cm. Bajts Lázárné tulajdona, Senta. Kiállítva: Künstlerhaus, Wien. XXXIX. Jahresausstellung. 1914. 118. tételszám (Bäuerin). Reprodukálva: Körmendi András I. m. 4. kép. 59 Anya és gyermeke. 1902. Ólai, vászon. 180 x 160 cm. Jelezve balra lent: Kernstok 1902. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Leltári száma: 1420. Először kiállítva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1902/1903. évi Téli Kiállítás, 28. tételszám. Reprodukálva: Művészet I—1902. 181. 1. ujj* 451