Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

napfény szinte erotikus csábítását, az impresszionizmus végső következtetéseit azonban nem vonja le, noha erősen közeledik az impresszionista látásmódhoz. A fény nála sohasem kap olyan önálló vagy kizárólagos szerepet, mint az impresszionistáknál, a tárgyak sohasem vesztik el anyagszerűségüket. 1901-ben az első olasz úttól hirtelen támadt elragadtatása és a velencei kiállítás alkalma ismét Itáliába vitte. Érdeklődése ekkor még mélyebbre hatolt vissza, Fra Filippo Lippi, Botticelli és Ghirlandaio művészetétől mámorosodott meg. Velence, Firenze, Arezzo voltak útjának fő állomásai- Utóbbiban Piero della Francesca művészete valósággal elbűvölte. Hazatérve még ez évben befejezte „Munkából"

52 című képét, melynek témája már 1897 óta foglalkoztatta. A festmény két hazafelé bandukoló szegény munkásembert ábrázol, amint nekivágnak a hideg, szürke estnek. A képet, melyen földhözragad tságuk teljes súlyával jelennek meg a hazatérő munkások, nehéz, alkonyi homály üli meg. Csak a laza ecsetkezelés s az alakok nagyvonalú, vázlatos megfogalmazása utal az 1901-es évre, minden más a 1897—98 körüli Kernstokot idézi. Ezután festette meg plen air művészetének egyik gyöngyszemét, a „Szilvaszedők"-et,

53 melyet 1902 tavaszán mutatott be a müncheni „Secession"-ban. A kép két parasztlányt ábrázol szilvaszedés közben. Fő témája a fénytől áthatott, színes természet megjelenítése, s legfőbb erőssége nagyszerű koloritja. A festő ittasultan adja át magát a nap és levegőjáték hatásainak. Forró napsugár ömlik be a lombok közé, fény árad tőle mindenre, fény formálja, alakítja a tárgyakat, forrósítja a színeket, önt lüktető életet, a mozdulatlanságba. A formákon végigfolyó megolvadt színek tüzesen lobognak a szoknyán, a blúzon, az arcokon. A formák elnagyoltakká, darabosakká válnak a mámoron, fénytől tobzódó atmoszférában, melyben világítóan izzik az égőpiros és kéklilás blúz, a mélykék és chromzöld szoknya, a zöld fű, s a fényes napfoltok sárgás-zöld tüze. A testek anyagszerűsége és plasztikája azonban nem oldódik fel a fényáradatban, ellenkezőleg, élőbbé, valószerűbbé válik, a két parasztasszony élő, erőteljes realitásában áll a kép előterében, a fellazított, darabos felszín alatt az alakok szerves, plasztikus formái feszülnek. Kernstok vérbő, nagylendületű temperamentuma és érzéki, az élvezeteket bőven markoló természete őszintén és zavartalanul nyilvánul meg e képen, mely egyik legmeggyőzőbb erejű műve. 52 Munkából. 1901. Olaj, vászon. 180x160 cm. Jelezve balra lent: Dömös 1901 Kernstok Károly. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Leltári szarnia: 2093. Először kiállítva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1901 1902. évi Téli Kiállítás. 44. tételszám. 53 Szilvaszedők. 1901. Olaj, vászon. 119 x 97,5 cm. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 904. (Az évszám az eladás idején került fel a képre.) Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Leltári száma: 5253. Először kiállítva: München, „Secession". 1902. 591. tételszám. Magyarországon: Nemzeti Szalon őszi Kiállítás. 1902. 207. tételszám. 450