Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tati vízimalmok története

9. A molnárok élete Tatán a vízimalmok — a Cifra malom kivételével — az 1800-as évek elejéig mind magántulajdonban voltak. Ekkor a gróf nyomást gyakorolt a tulajdonosokra a víz jog alapján. Mondván, azé a víz jog, akinek a területén feltört a forrás, s mivel az az ő földjén volt, így nyugodtan fenyegethette a tulajdonosokat, hogy a forrás vízét, az eddigi folyással ellentétben, Baj község felé vezeti el. Ez volt azután az a fegyver, aminek hatására a tulajdonosok eladták malmaikat. így kerültek a tatai vízimalmok az uradalom kezébe. Ettől az időtől kezdve, 1904-ig minden malomban részes molnár volt. Ezekbe a malmokba az uradalom rekeszekkel ellátott hombárokat építtetett a búza, a rozs, az árpa és a kukorica részére. A rekeszeken rács volt, s a rácson nagy lakat, aminek a kulcsát az uradalom kasznárja őrizte. A részesmoln^j- az egész vámot a rácson keresztül a megfelelő rekeszbe öntötte. Könyv vezetése nem volt. Amennyit beöntött, annyit öntött be. Amikor megtelt a hombár, még két hétig vártak és bejelentették az uradalomnak. Ekkor kijött a kasznár és kirészelték.. Két mérő az uradalomé, egy mérő a részesmolnáré volt. Az uradalom lassan megunta a részes molnárokkal a vesződést és a malmokat kiadta bérbe az 1890-es évektől. Az első bérlőknél az uradalom tartotta rendbe az épületeket, a vízikereket és a folyót is ő tisztította, A fogazás és a deszjcázás volt a molnáré. Az 1930-as évektől az uradalom már csak az anyagot adta, a termelési ár megfizetése mellett. Az anyagok szállításánál csak a fuvart kérték. Végül a folyó tisztítását is rányomta az uradalom a bérlőkre. A két malom felezett a tisztításnál. Ekkor az uradalom évente a bérlet fejében 12—13 vagon gabonát kapott a molnároktól, amire semmi kiadása nem volt, mert még az adót is a bérlők fizették. A bérlők keresete malmonként változott. Nem beszélve arról, hogy Tatán nagyon sok volt a vízimalom. Leginkább a kereset a bérlő üzleti szellemétől, az őrletőkkel való bánásmódjától és a malom végzőképességétől függött. Csontos Béla például a Pötörke malomban — ha éjjel-nappal ment a malom — 6—8 mázsa gabonát őrölt meg. Ebből az ő keresete egy mázsa búza volt. Ez azonban nem volt minden napra biztosítva, mivel nem volt egész éven át őrölnivalója, hiába is akadt, gyakran állnia kellett. A nagy malmok fokozatosan megölték a kisebbeket. Volt olyan év, hogy jobban fizetett a disznóhizlalás, mint a malom. Pedig a disznóhizlalásra is csak három évenként lehetett számítani, hogy jól bevág. 426