Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A tati vízimalmok története
10. A molnárok kisebb csalafintaságai " A molnárok egy zsákból 6 finak vámot vettek, függetlenül a zsák nagyságától. Erre a parasztok az eddigi 70 kilogrammos zsák helyett 100—110 kg-os zsákokkal jöttek, és azt mondtak, hogy ebből is csak hattal vegyen, mivel ez is egy zsák. Ehhez volt azután a molnároknak egy 2 literes finakjuk. A molnár a vámot nem a zsákból, hanem a garatból vette ki, mert ott jobban tele tudta meríteni a finakot. Amikor a búzát felöntötték a garatra, akkor a zsákokat a malom nedvesebb helyére tettek. Itt a nedvességtől a parasztszövésű zsákok egy kicsit összezsugorodtak. Így keményebbre lehetett rázni a zsákot, mert a paraszt azt nézte, hogy milyen kemény. Sok függött attól is, hogy szépen kötötték-e meg a zsákot. A nedvességtől nemcsak keményebb lett a zsák, hanem kb. 2 centimétert összezsugorodott, s ez 1 kg lisztnyereség. Ha szárazra tették, akkor megnőhetett a zsák, s így az őrlető többet kap vissza, mint amennyit hozott. A paraszt mindig attól félt, hogy kevesebbet kap vissza. Ezért a molnárok odakészítették az ajtóhoz a 70 cm hosszú nyéllel ellátott, somfából készült tömőfát, hogy megtömhessék a zsákot. Főleg daralisztnél és magyar őrlésnél használták a tömőfát. Az őrlető tömte a zsákot, de a tömőfa fent járt, a tetejét tömte, az alja lazán maradt. Sokkal jobban jár, ha megrázza a zsákot. . Amikor még a mázsát nem használtakba molnárok finakkal vették a vámot, illetve minden zsák után 1 finak búzadarát adtak vissza. Ilyenkor duplafenekű finakot használtak. Kívülről pontosan akkora, mint a másik, csak belül kisebb. A molnár a vámot a rendes f inakkal vette, a búzadarát pedig a duplafenekűvel adta vissza. Tehát kevesebbet. Tatán a molnárok megcsinálták, hogy az egyik malom — mindig az alsó — másiknak alányomta a vizet. Ezáltal holtvíz keletkezett a kerék alatt, s a kerék forgása lelassult, s így kevesebb erővel, kevesebbet tudott őrölni. Természetesen ezt csak nálunk lehetett megcsinálni, ahol sűrűn vannak a malmok. Ha távolabb esnek egymástól, akkor nem tud a másiknak alányomatni. 11. Szokások és ünnepek Még a céh életéből fentmaradt szokás volt, hogy a céhmester járta a malmokat. Amelyik malmot piszkosnak találta, ott a segédeket és az inasokat megbüntették. A segédek büntetése egy fertály búza volt. Az inasokat a helyszínen megcsapták. A büntetésként behajtott gabonát egy malomba hordták össze és Űrnapra eladták. Az eladott gabona árából nagy dáridót rendeztek, ahol a környező malmok molnárai, segédei családostul megjelentek. Ezek az összejövetelek mindig egy, már megszokott malomban történtek. 427
