Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tati vízimalmok története

7. Az inasesztendők A vízimalmokba 3 évre szegődtették az inast. A molnár a felvételnél mindig azt nézte, hogy egészséges és erős legyen az inas. Fontos volt az egészség, mert a lisztpor és főleg a gabonapor megette a szervezetet. A szegődtetésnél szabad egyezség volt. A molnár adta a ruhát, a kosztot és a szállást a malomszobában. Itt az inasoknak és a segédeknek is faagy volt pokróccal. Az inast és a segédeket a malomhoz kötötték — alvás a malomházban —, hogy mindig ott legyenek, mert még éjjel is jöttek a kocsik a környező falvakból nyaranta. Este befogtak, 11-re beértek, s hajnalra végeztek velük. Amíg a gabonájukat őrölték, ők a kocsin aludtak. Reggelre hazaértek. Az inas munkája a pókháló leszedésével és a takarítással kezdődik. Később a sajtárokra vigyáz, hogy ne folyjon ki belőle a liszt, vagy a segédeknek segít darát merni. A disznók etetése is az ő feladata. Volt olyan .molnár, aki ezt megfizette, de a legtöbb nem. Ha ráér, akkor az őrletőnek segít a zsákokat lerakni. Csontos Béla mesélte: „Amikor én egy éves inas voltam, már a segédek helyett dolgoztam. Az akkori igazdám nagyon kényes volt arra, hogy a henger ne legyen üres. Aki nála éjjel elaludt, annak nem volt maradása. Nekem is egy pakli dohányt adott, hogy ne aludjak el. Volt olyan éjszaka, hogy négyszer is kijött. Bent a lakásban is felébredt arra. hogy bent sípol a henger, mert üres." 8. A molnár segédek élete A nőtlen segédek bent laktak a malomban, de a nős segédeknek is volt ágyuk a malomszobában. A segédeknél a szobában mindig ott volt a faragótőke és a szekerce. Ha üzemzavar volt a malomban, nem hívtak ácsot. A segédeknek kellett kijavítaniuk a hibát. Éket, fogat, lapickaszárt előre készítettek. Azokat a segédeket fizették jobban, akik mindent tudtak csinálni. Az egyik öreg segéd mesélte a fogak készítésénél, hogy: ,,Nem minden gyertyánfa volt jó fognak. Lehetőleg sziklán termett legyen, és újhold idején vágják ki. akkor nagyon tartós készül belőle." A fizetség különböző volt. Voltak malmok, ahol a vámgabonának a tized részét és kosztot kaptak a segédek. A tizedet azután annyi felé osztották, ahány segéd volt. Volt olyan hely is, ahol a segéd 1 hónaora 16 forint kosztDénzt és 8 forint fizetést kapott az 1900-as évek elején. Az ilyen helyen — függetlenül attól, hogy a malom mit végzett — a havi 24 forint megvolt. A kereskedelmi őrlés .mázsája után 20 fillért, a vámőrlés után zsákonként 6 krajcárt kaptak még — ezt hívták percentnek — amin a segédek megosztoztak. A fentiekhez járul még havonta 60 kg liszt természetben. 425