Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tati vízimalmok története

A TATAI VÍZIMALMOK TÖRTÉNETE Tatán, amint az adatok is bizonyítják, mindig jelentős gazdasági szerepük volt a vízimalmoknak. Valahogy a „vizek városának" képéhez mindenkor hozzátartozott a malmok sora a tó mellett lefolyó melegvízen álmosítóan zubogó kerekeikkel. Még gyerekkoromban is ez volt a helyzet. Napjainkban azonban már a technika gyors fejlődése háttérbe szorította őket, s a harmincas 3vek végén a még működő 15 malom közül ma már csak 3 működik, a többi pusztulásra van ítélve. Munkám történeti részében csak rövid összefoglalást adok a régebbi időkről, ugyanis ezen részek megírása még hosszabb kutatást igényel. Inkább a malmok tulajdonosairól, működéséről számolok be részletesebben, mert ezek az adatok a malmok megszűntével rövidesen elvesznek. Ez a pusztulás indított arra, hogy talán a Magyarország legtöbb vízimalmával rendelkező város malmainak a történetét megírjam. 1. A malmokat tápláló vizek A megyénk délkeleti részének főére az Általér vagy tatai víz, Bókodnál a Szépvízből s több apró patakból gyűlik össze, a Vértes felől hozza a vizeket s Tatabánya alatt elfolyva, a tatai öreg tóba ömlik, ahonnan két csatornán elvezetve Dunaalmásnál ömlik a Dunába.

1 Tatán az Általér által táplált tóhoz számtalan forrás, tó és ezek lefolyója tartozik. E meleg források levezető csatornája mellett — melyet Maloni-pataknak neveznek — helyezkedtek el a malmok. A fent említett vízrendszer kialakítását Mikoviny Sámuel végezte el. Ugyanis a 18. század első felében Tata és a Duna között mintegy 3500 hold kiterjedésű hatalmas mocsár terült el, nagyobbik fele a tatai uradalom, kisebbik a magyar kamara dunamenti birtokának területén. Az egyre nagyobb földterületek megszerzésén mesterkedő két uradalom 1 Fényes E., A magyar birodalom .statisticai, geographiai és. történeti tekintetben... Komárom vármegye. (Pest 1848) 405