Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

A káptalani városka társadalma vagyonilag három rétegre tagolódott: 1 Azok a kézműiparosok — akik állandóan vagy legalább az év kétharmad részében gyakorolták mesterségüket — valamennyinek volt néhány kapás szőlője is. Saját házaikban laktak. 2. Saját házában lakó zsellérség, aki némi szőlővel is rendelkezett, s ennek bortermését kiárusítva ?zerényen éldegélt és 3. a teljesen nincstelenek más házánál lakó subinquilinusok között már alig tehetünk lényeges különbséget. Valamennyien bérmunkavállalásból, kapálással, szőlőmunkával, vagy más szolgálatba való elszegődéssel, mint béresek, cselédek tengették az életüket. — A kézművesek, akik a királyi város kézműveseivel közös céhet alkottak a népesség mintegy 25%-át alkották, az évnek csak egy részében dolgozókkal együtt pedig 35%-át tehették ki. A tehetősebb, bérmunkára nem szoruló zsellérség a népesség negyedét foglalta magában. A nincstelen subinquilinusok és a napszámos bérmunkából élő zsellérek száma csáknem felét adta az össznépességnek. Joggal vélhetjük tehát, hogy Szenttamás apró kis viskói már ez időtől kezdve — s később méginkább — a szegénység gyülekező helye volt, s az is maradt közel két évszázadon át. Ez máig is kísért a városrész jelenlegi arculatán. A Várhegy magaslatáról É-ra elterülő Szentgyörgy mező az esztergomi érsek jobbágyfaluja volt. Népessége is ennek megfelelően tagolódott. 1. A lakosság egy részét, a jobbágyság képviselte. A földesúr igyekezett minél előbb benépesíteni a falut. Az új betelepülők 3—5 évig minden szolgáltatás alól mentesültek. Hamarosan megnőtt a jobbágyok száma, s a telkeket osztani kellett. 1725-ben 76 egész telek 1 féltelek veit Szentgyörgymezőn, amely 1769-ig, az úrbérrendezésig tovább aprózódott. Igen sokféle szolgáltatás nehezedett a jobbágyságra. Kilenced, tized, a szőlőbirtokos jobbágy hegy vámot fizetett a hegybirtokos földesúrnak, s ezen felül, ami ezidőtájt már nagyon terhessé vált, robot-munkával is tartozott. — Szelepcsényi érsek, a pénzgazdálkodásra fokozottan áttért, így a robotmunkák pénzbeli megváltását engedélyezte. Az általa megállapított új cenzuson kívül kötelesek voltak az érsekség borát, a meghatározott mennyiségben kimérni. A molnárok jövedelmük harmadrészét voltak köteleoek beszolgáltatni. — Vagyoni állapotukat mutatja szőlőterületük megoszlása. Egy jobbágyháztartásra átlagosan 5 kapás szőlő jut. Ez jóval nagyobb, mint Szenttamás átlaga, a Vízivárosét is némileg meghaladja, s kétszerese a királyi város zsellérei szőlőbirtok-átlagának. A jobbágyság 60%-a 6 kapásnál nagyobb szőlővel rendelkezett — közülük 8 családé 12—16 kapás, 20 kapást meghaladó területe azonban senkinek sem volt. 1728-ban 30 jobbágynak volt igásökre, 24-nek lova és 57-nek tehene. Iparos csak kevés akadt a jobbágyok között. Az 1715. évi összeírás mindössze 1 iparost (szabót) említ Szentgyörgymezőn, az 1725. évi pedig hármat. Az 1731. évi iparosösszeírás idején azonban már 18-ra növekedett a számuk. Jellemző azonban az iparágak megoszlása, hogy a 18 kézműiparos közül 11 molnár. Az érsek Duna jobbparti birtokairól beszolgáltatott gabona, s a közvetlen környék gabonájának őrlése itt és a királyi város 2 malmában történt. A molnárokon kívül 1 mészáros, 1 koü6* 403