Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

vacs, 1 csizmadia, 1 varga és 1 takács, s 1 trombitakészítő lakott itt ezidőben. Többségük, a molnárokkal együtt, a zsellérek sorából kerültek ki. A zsellérek száma a század első felében tartósan emelkedett. Egy részük iparral, a házaknál végzett alkalmi javításokkal kereste kenyerét, többségük pedig mezőgazdasági bérmunkával. Sorsuk azonos lehetett a szenttamási zsellérekével, bár robotkötelezettségük nagyobb volt azokénál, amennyiben földdel is rendelkeztek. Más házánál lakókkal együtt a zsellérek száma 1725-ben már meghaladta a jobbágyokét, a század második felében pedig annak többszörösére is növekedett. A társadalom rétegződésének ez a nagyvonalú képe is azt mutatja, hogy Esztergom a feudalizmus töcrök utáni restaurációja időszakában csak lassan fejlődő város volt. A népesség felét a szegény népelem, a zsellérség és cselédség alkotta, mind a királyi városban, mind a szomszédos három településben. A század második felében sem javult lényegesen ez a helyzet, sőt a városok bontakozó munkamegosztása során Esztergom egyre alacsonyabb rangkörre szorult vissza.

42 1 Lettrich Edith 42 (Lettrich: Esztergom népességszámának és társadalmi rétegződésének alakulása 1755—1949-ig. Demográfia 1959. 4. sz.) 404