Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében
iparűzőket az Összeíráskor kihagyták. 1725-ben 2 vargára vonatkozóan találunk olyan utalást, aki iparát az összeírás időpontjában nem űzte. A városfalon kívüli területre is ekKor mar iacerjedó Víziváros 69 összeírt családja közül csupán 25 nem volt iparűzö, vagy kereskedő. Az egész megyében itt volt a legnagyobb aránya a kézmüiparosoKnak az összlaitosságnoz viszonyítva. Mind arculatát, mind lakosságának foglalkozási összetételét tekintve, a Víziváros ez időben városiasaob jellegű volt, mint a királyi város. A kor sajátos viszonyainak megfelelően ezek az iparosok sem szakadtak el teljesen a mezőgazdaságtól. Szántóföldjük ugyan nem volt, s gabonát így nem is termeltek, de szőlője a legtöbbnek volt. s tehene minden másodiknak. Az 1725-ben összeírtak közül a népesség 587o-a szőlővel is rendelkezett — s nem volt olyan nagyméretű differenciálódás közöttük szőlőbirtokaik nagysága tekintetében, mint a királyi város polgárai között, 1728-ban 14 ló és 37 fejőstehén után adóztak a Víziváros lakói. Öt iparosnak volt két tehene, 7-nek egy. A káptalan joghatósága alá tartozó Szenttamás népessége jogállását tekintve inquilinus és subinquilinus csoportra tagolódott a XVIII. században. A település saját határral — szántófölddel — nem rendelkezett, „Csupán néhányuknak jut egy kis szőlőcske a Kusztusi dűlőben, a többi idegen területen bérli. Ezért legtöbben kapálással, szőlőmunkával keresik meg mindennapi kenyerüket" — írja róluk Bél Mátyás 1719—20. táján. „A földesúri káptalannak is van saját szállása a hegy alatt, így módjában van gazdálkodást folytatni" — jegyezte meg még Bél Mátyás, így a káptalan szolgálatában álló szolgák is egy hányadát adták a kereső népességnek. Az 1715. évi népösszeírás 15 iparost említ meg, az 1720. évi viszont csak 8-at talál közülük feljegyzésre méltónak. Az 1731. évi iparosösszeírásban pedig 17 kézműiparos szerepel. Valamennyi összeírás a ténylegesnél jóval kisebb számú iparost mutat ki, noha a lakosság soraiban több lehetett az ipart főleg mellékesen űzők száma. Szenttamás iparosai 2725-, 1720-, 1731-ben: 1715 1720 1731 Csizmadia 2 2 4 Takács 1 — 1 Kőműves 1 — — Szabó 6 3 1 Fazekas 1 1 1 Kádár 1 1 2 Lakatos 1 — — Kovács 1 — 1 Kardcsiszoló 1 — — Pék — — 1 Kalapos — — 1 Kerékgyártó — • — 1 Gombkötő — — 1 Asztalos — — 1 Kőfaragó — — 1 17 8 17 Összesen: 402