Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

Esztergom királyi város lélekszáma 1712—1755-ig Természetes szaporodás (fogyás) Vándorlási nyereség Tényleges szaporodás (fogyás) Lélekszám a ciklus végén 1712 2200 fő 1712—20 9 évre 9% = 200 300 500 2700 fő 1721—35 15 évre 18% = 500 500 1000 370O fő 1736—41 6 évre 2% = 80 0 —600 3200 fő 1742—55 14 évre W% =. 550 600 1100 43O0 fő A királyi város lélekszáma a század első harmadában, dacára a sok zavaró körülménynek — kurucüldözések, pestis — fokozatosan fejlődött. Népességszáma, ha nem is rohamosan, de jó ütemben növekedett. A beköltözések méreteit mutatja az a tény, hogy számukkal a természetes szaporodásból eredő gyarapodás csaknem lépést tartott. Nagyarányú invázióról valójában itt nem is lehetett szó, hanem fokozatos beszivárgásról, mely lökésszerűen néha felerősödött, máskor elapadt. A húszas évek alatt némileg gyengült a népességszám gyarapodása, a királyi városnál gyorsabb ütemben növekedtek ekkor a környező szomszédos települések. Az 1736—41. évi pestisjárvány után, részint a nagyobb beáramlás kapcsán, ismét felgyorsult a íélekszámgyarapodás, melyet azután a század végéig tartó stagnálás követett. Az egyes conscriptiókban feltüntetett adózók számának alakulását összevetve a települések lélekszámára vonatkozó becslés értékeivel szembetűnő eltéréseket tapasztalhatunk. A települések lélekszáma, az 1736—41. évi járványsújtotta évektől eltekintve, fokozatosan felfelé emelkedik. Nem ilyen tendenciát mutatnak azonban a vagyoni conscriptiók adózóinak számadatai. A XVII. század végi állapotokat rögzítő 1699. évi dicális összeíráshoz viszonyítva — noha a népesség száma nem csökkent — mind kevesebb adózót tüntetnek fel a XVIII. század első két évtizedében készített conscriptiók. Ez abból származhatik, hogy egyre növekedett az összeírásból okkal vagy ok nélkül kihagyottak száma. Különösen az 1715. évi megyei vagyoni összeírás alkalmával hagytak ki az összeírásból jelentős néptömegeket. Nem sokkal megbízhatóbb azonban e tekintetben — Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymezőre vonatkozóan — az 1720. évi országos összeírás sem. Erre mutat az a tény is, hogy az öt évvel későbbi érseki vagyoni összeírás

22 a Vízivárosban kétszer, Szentgyörgymezőn pedig háromszor annyi adózó nevét sorolia fel, mint az 1720. évi országos összeírás. Ez az 1725. évi öszeírás bizonyult a XVIII. század első felében felvettek között a legszélesebb rétegekre kiterjedőnek, noha a teljes népességet természetesen ez sem öleli fel, kiegészítésre szorul. Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező társadalmi rétegződésének bemutatására — a szükséges 22 Conscriptio Bonorum Archiepisoopalis Strigoniensis. 1725. Esztergom, Érseki Levéltár. Protoc, B. B. 388