Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

Á minden oldalról meredek lejtőkkel határolt Várhegy keskeny platóján sorakozó épületekből, bástyákból, külső és belső várfalakkal körülkerített várrendszer a XVIII. század folyamán is fontos szerepet játszott Esztergom életében. A stratégiailag fontos fekvésű várat, mely a dunai átkelést és a Bécs—Buda közötti víziutat őrizte a XVIII. században is még fenntartották egyidőre. A várható újabb török támadások esetére többször kijavították, sőt bővítették, korszerűsítették is a XVII. század végén, a XVIII. század első negyedében. Nagyobbára királyi csapatokból álló őrség állomásozott benne. Az esztergomi érsek birtokát képező várat a prímás 1761-ben kapta vissza Mária Teréziától a leromboltatásra vonatkozó paranccsal. Midőn múltjához képest a legerősebbek voltak az esztergomi vár erődítései, hangzott el az enyészet parancsa felettük.

6 A Várhegy tövében húzódó Víziváros, vagy más néven Érseki város mindössze egyetlen utcából állott, házai a hegylábát szegélyező keskeny teraszon zsúfolódtak össze A szűkös területű városka az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Lakói jogállásukat tekintve szabad költözködési joggal rendelkező polgárok és zsellérek voltak, akik robottal nem tartoznak földesuruknak. A városnak nem volt külső határa, azaz szántóföld, rét stb. külsősége. Szőlőt a királyi város dómjain béreltek.

7 A törökök a Várhegyen emelkedő várat és a hegylábnál fekvő Vízivárost közös várfallal — a külső várfalakkal — egy erődítésrendszerré kapcsolták össze. Magát a várost is erős falakkal kerítették körül, s bástyákkal látták el. Az 1683. évi felszabadító harcok során ez a település is jelentős károkat szenvedett, de a többihez viszonyítva meglehetősen ép állapotban maradt. A XVIII. században történt várépítési, javítási munkálatok során a Vízivárost is újból megerősítették, így sérüléseinek nyomát hamarosan eltüntették.

8 A Várheggyel szemközti magaslaton, a Tamás-hegyen, Szenttamás mezővároska apró kunyhóinak rendszertelen halmaza zsúfolódott. A település a magaslat platóján kívül, helyszűke miatt, a meredek domboldalra is kiterjeszkedett, a hegy lábnál fekvő Sember nevű néhány házból álló településirész is hozzá tartozott, mellyel idők folyamán, a domboldal teljes betelepülésekor, területileg is összeforrt. Szenttamás földesura az esztergomi káptalan volt. Szántóföldje — a Vízivároshoz hasonlóan — ennek sem volt. Szentgyörgymezőt a szomszédos településektől a Várhegy választotta el, melytől északra fekvő Duna-teraszon emelkedtek házai. Az érsek jobbágyfaluja volt ez a település. Szántóföldjei a falutól északra húzódó lankás domboldalakon, szőlői a Vaskapu felé vezető lejtőkön terültek el. A négy települést mintegy láncszerűen felfűzte a királyi város te6 Villányi: Néhány lap... 13—21. old. 7 Bél Mátyás: Magyarország leírása. Esztergom megyére vonatkozó fejezet, Proíkopp Gyula fordítása. Tatabánya, 1957. 8 Villányi: Néhány lap ... 22—25. old. 381