Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

mieten átfutó, a Várhegy és Tamás-hegy közötti alacsonyabb térszínen haladó Bécs-—Buda közötti útvonal, melyet közvetlenül a Duna-partján kitaposott hajóvontatók útja egészített ki. 3. A népesség számának alakulása a XVIII. sz. első jelében A XVIII. század első feléből származó conscriptiók — ha számuk nem is olyan nagy mint a század második feléből fennmaradó ttaké, csaknem minden évtizedre vonatkozóan tájékoztatnak Esztergom településkomplexum egyes településeiben összeírottak számának alakulásáról. E conscriptiók adatai azonban nem adják meg közvetlenül a népesség számát, sőt, számos esetben egymással ellentétes nagyságértéket közölnek, attól függően, hogy milyen céllal Írattak, a népesség mely részletét ölelik fel. Többségük megyei vagyonösszeírás, mely a megye településeiben lakó adózókat településenként, névsorba szedve jegyezte fel. Ezekhez hasonlók az 1715. és 1720. évi országos népösszeírások, valamint a városi és érseki határozatra készült vagyoni conscriptiók. Lényeges eltérés mutatkozik azonban a két utolsó és az előbbi conscriptiók teljessége tekintetében. Míg a megyei és országos összeírások a népességnek csak egy kevés hányadát ölelik fel, addig a városiak, s érsekiek — bizonyára az alapos helyi ismeretek birtokában — a népességnek sokkal szélesebb körére terjedtek ki, így a lélekszám megállapításánál jelentőségük nagyobb súllyal esik latba. Kedvező körülménynek tekintendő, hogy egyházlátogatási jegyzőkönyvek is maradtak ránk ez időből, melyek településenkénti lélekszámadatokat is közölnek. Az 1701. év, 1732. év és 1755. évből származó canonica visitációk közül az utóbbi rendkívül hasznosnak bizonyult a népesség számszerű alakulásának megítéléséhez, míg az előbbiek számadatai egyrészt valószínűtlenek mint az 1731. évi, másrészt csak igen hozzávetőleges népességszámot közölnek, mint az 1701. évi can. visitacio. Mivel a conscriptiók nem lélekszámadatokat, hanem az adózás szempontjából összeírt lakosok számát rögzítették, a királyi város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyes időszakokra vonatkozó népességszámát csak az összeírásból kihagyottak felderítése után állapíthatjuk meg, de pontos számszerű lélekszámot ekkor sem tudunk rögzíteni, csak a lakosság hozzávetőleges számát megjelölni. A települések népességszámalakulásának meghatározásához egyik lényeges feladat az összeírástól kimaradt népesség számszerű meghatározása volt. A másik, a kiegészített conscriptiók adataira támaszkodva, de egyben azok valószínűségének is ellenőrzésére, becslés útján meghatározni a népesség számának alakulísát a természetes szaporodás és bevándorlási nyereség hozzávetőleges nagyságának megállapítása útján. A tényleges népességszaporodás reális mértékének megítéléshez tudnurik kell, hogy Esztergom népességszámának2növekedését a XVIII. század első felében elsődlegesen a bevándorlásból eredő népességtföbblet és csak kisebb mértékben a természetes szaporodásból eredő gyarapodás növelte. A bevándorlásból eredő népességtöbblet adódott egyrészt a telepítésekből, melynek kapcsán főként német iparosok költöztek Esztergomba, másrészt a szökött jobbágyok, zsellérek városba menekült tömegéből. 382