Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata
és a magyar királyok képeivel. Ez előtt szép folyosó nyílik a Dunára". tó — Lubenau pedig így számol be az esztergomi élményeiről: „Magas, lépcsőn mentünk fel és gyönyörű nagy terembe értünk, amelyben 100 asztal is állhatott. Oszlop vagy pillér nem volt benne. Mennyezetét szép faragott és aranyozott rozetták díszítették. Körös-körül, a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú, díszes és művészi arcképei, a törökök azonban az arcokat bemeszelték... A teremből azután egy kápolnába jutottunk, ez már boltozva volt, és a boltozaton sok szentnek és a kereszten függő Krisztusnak festett képe volt. Körül a falakon a szibillálk képei, akik Kirisztusról prófetáiniak". Lubeoau kifejezése szószerinti „aus dem Sahl kamen wir in eine Capelle". E tágabb értelmezést is megengedne, ha a következő mondat nem határozná meg világosan a szibillák kápolnájának helyét: „a kápolna mellett, az említett nagy termen keresztül pompás vörösmárvány folyosóra értünk". 17 E leírások alapján kétségtelen, hogy a „szibillák kápolnája" a palotának a Duna felé eső részén volt, a reneszánsz ebédlőteremből nyílott, Bonfini szavai szerint annak „caput"-ja, tehát része volt. — A vár alaprajza (9. ábra) jól mutatja, hogy a ma ismert várkápolna a palotának éppen az ellenkező, keleti részén áll. Bonfini pedig világosan megmondja azt is, hogy a szibilla-kápolnát Vitéz János építtette, tehát semmiképpen sem lehet azonos a XII. századi várkápolnával. Ezt erősíti meg a szibilla-ábrázolás általános elterjedése a XV. században, és Vitéz Jánosnak, a magyar humanizmus szervezőjének és megteremtőjének közvetlen kapcsolata az olasz humanistákkal. Sajnos, ezek a reneszánsz szibilla-ábrázolások Vitéz János fényes ebédlőtermével együtt az 1595. évi ostrom áldozatai lettek. Wolfgang Meyerpeck, aki Rudolf császár részére díszes emléklapot készített Esztergom 1595. évi felszabadulásáról, még látta — legalábbis romjaiban — ezt az ebédlőtermet. Metszetén felirat 16 Stephan Gerlach: Tagebuch. Frankfurt a. M. 1674. I. 8—9.. „Darauf vor Zeiten der Erz-Bischolf gewohnet, und ist da noch gegen der Donau sein Saal zu sehen, darinnen der Herr Christus am Kreuz, die Jungrau Mairia und die Sybillen gemahlet, aber allen die Angesichter durehstossen sind; gleich dabei ist ein grosser weiter Saal, oben mit einer verguldeten Bühnen, in deme die Ungarischen Könige gemahlet. Vor diesem ist ein schöner Gang «gegen der Donau." 17 Beschreibung der Reisen des Reinhold Lubenau. (Mitteilungen aus der Stadtbibliothek zu Königsberg. 1914. I. 74—75.) „Erztäiich sei wier in das innerste Gebäude gangen, und auf einer hohen, steinernen Stiegen hinauf auf einen prechtigen grossen Saal kernen, da wol über hundert Tusche stehen kunniten, und wahr kein Seil oder Pfeiler drin, oben die Decke war mit schönen, ausgeschnittenen verguldten Rosen geziret. Umbher an der Wandt wahren alle christliche Keizer und ungarische Könige in Manneslenge in ihren Habit aufs kunstlichte gemahlet. Die Türken aber hatten allen die Gesichter mit Kalch überstrichen. Aus dem Sahl kamen wir in eine Oapellie, die wahr schon rundt gewelbet, am Gewelb wohl mit allerley Heiligen bemahliet, auch Christus .am Kreitze. Umb die Capelle herum waren die Sybillen^ so von Christo geweissaget, gemahlet, neben der Capellen aus demselben Sahl 'kamen wier auf einen Kostlichen Gangk, welcher von lauter rotem köstlichen Porfirstein ausser dem Sahl hinaus gebauet." 228
