Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata

jelzi a terem helyét: „Ein schöner Saal" az éppen égő Fehér torony („Weiss Thurm") mellett. (10. ábra). Az ikonográfiái, topográfiai és történeti vizsgálatok tehát egyértelműen tagadják, hogy az esztergomi várkápolna mellképeinek bármelyike is szibillát ábrázolna. De kiket ábrázolnak ezek, az olasz gótikus formavilágot sugárzó szent figurák? A képek nyolcas száma megnehezíti a meghatározást. Felmerülhetne, hogy a négy evangélista és a négy egyházatya ábrázolásával van dolgunk, akiket a XIV. századtól kezdve egyre gyakrabban állítanak egymás mellé. (Pl. Assisi, S. Francesco, felső templom, — Padua, S. Antonio, — Róma, S. demente, Capella del Sacramento, — Tolento, S. Niccoló — Tivoli, S. Giovanni, — Beauvis, a katedrális északi kapuja.) Azonban mind az egyházatyák, mind az evangélisták ábrázolásánál ott találjuk az egyéni attribútumokat: a püspöksüveget, a tiarát, a bíborosi kalapot, illetőleg az oroszlánt, tulkot, a sast és az angyalt. Az esztergomi mellképeken azonban sem ezek, sein más jelvények, egyéni ismertető^ jelek vagy feliratok nincsenek. így ez a nyolcas szám kínálta hipotézis elesik. Az esztergomi ábrázolások egyetlen jelvénye a könyv. Az egy sorban való elhelyezés és az egyöntetű jellemzés arra utal, hogy egy testület egyenrangú tagjai állanak előttünk. Ha pedig megfigyeljük, hogy a középkori ábrázolások melyik szent társaságot jellemzik elsősorban könyvvel, mint legfőbb funkciójuk, a tanítás jelvényével, akkor azt találjuk, hogy ez az apostolok testülete. Az apostolok, mint az egyház talpkövei, jelképesen vagy konkrét ábrázolásban a legtöbb templomban megtalálhatók. A középkori francia és német katedrálisok portáléin vagy az itáliai templomok apszis-freskóin ugyanez a szent testület jelenik meg együttesen, minden személyes utalás nélkül. A román ábrázolásokon, mint a Chartres-i királykapun, az Arles-i portálén, vagy akár még Cavallini apszis-freskóján is a római S. Cecilia-ternplomiban (11. ábra) a személyteleínség erősebb, de lényegében nem változik a gótika korai alkotásain sem, amint a münsteri dóm keleti kapuszobrain, vagy Duccio Maiestà képén (13. ábra) láthatjuk. Különösebb akció nélkül, csak könyvekkel utalva tanító tevékenységükre, jelennek meg az apostolok a reprezentatív képeiken. Gyakran ábrázolják az apostolokat kettesével, hivatkozva Márk evangélistára: „Et vocavit duodecim et coepit mittere binos". (VI. 7.)

18 így látjuk az apostolokat a rignieux-i ókeresztény szarkofágon (V. sz.), vagy a Comtrexeville-i táblaképen (XV. sz.), — és kettes csoportosításban jelennek meg a mellképek az esztergomi várkápolnában is. Az ikonográfiái vizsgálatok szerint tehát az esztergomi mellképek apostol ábrázolásoknak felelnek meg. Nyolc apostol azonban nincs, hanem tizenkettő. Elgondolásunk szerint a hiányzó négy apostolkép az apszisban volt, a töredékeiben ismert Maiestas Domini ábrázolás (2. ábra) két oldalán. Sajnos, a török ostromok, amelyek keletről érték a várat, éppen az apszisfalat tették tönkre. 18 Barbier de Montault: Traite d'iconographie chrétienne. Paris, 1890. II. 247. 229