Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi középkori pénzverde

kiverésre. 1. István verette az első magyar pénzeket királlyá koronáztatása (1001) után a regensburgi féldénárok mintájára, és az első magyar pénzek a hátlapon Regia Civitas köriratot viseltek. E körirat nyilvánvalóan a regensburgi pénzek Regina Civitas (Regensburg latin neve) köriratának az utánzása, de az értelme királyi város, azaz udvari székhely, csak azt nem lehet tudni, melyik város értendő alatta. Minthogy a későbbi, XL századi pénzek hátlapi köriratában általában a Pannónia kifejezés olvasható, azért az eddigi kutatás Esztergom, Székesfehérvár és Pannonhalma nevét emlegette, mint a korai magyar pénzek verdehelyeit. Ezek közül Pannonhalma feltétlenül kiesik, mert a Pannónia kifejezés nyilvánvalóan és bizonyíthatóan egész Magyarországot jelentette, nem pedig egy bizonyos várost, a másik kettőnél pedig csupán feltevésekre vagyunk utalva, hogy melyik lehetett a pénzverde helye. A korai középkorban bevett gyakorlat volt, hogy a pénzt a királyi udvarban kell verni. Nagy Károly 805-i kapituláréja rendelte el ezt így. az elterjedt hamisítások meggátlása végett.

1 Igaz, hogy Károly utódai megtagadták ezt a gyakorlatot a pénzverési jog széleskörű adományozásával, de a pénzverésben karoling példát követő I. István és utódai teljes mértékben érvényt szereztek a király pénzverési felségjogának,

2 és ezért igen valószínű, hogy a XI. század folyamán, amikor csak egyetlen pénzverő működött Magyarországon, ez a pénzverő a királyi székhelyen volt felállítva. A királyi székhely lehetett azonban Esztergom vagy Székesfehérvár. Nem kívánunk e bonyolult kérdés részletes elemzésébe itt belemenni, de ha figyelembe vesszük több közvetett tényező azon egybevágó adatát, hogy a XI. századi uralkodók állandó tartózkodási helye Esztergom volt, akkor eléggé valószínűnek tűnik fel, hogy a pénzverde helye is ugyancsak Esztergomban keresendő.

3 Ez lenne tehát az egyik feltevés, amelynek alapján az első magyar pénzverő helyét Esztergomban lehet keresni. A másik nyomósabb érv, a pénzverés itteni feltételzésére, az esztergomi érsek pisetum joga. Ez a pisetum jog nem tévesztendő össze azzal a tizeddel, ami az esztergomi érseknek az érsekség megalapítása óta járt minden királyi jövedelemiből. A pisetum jog ugyanis azt jelentette, hogy az esztergomi érsek felhatalmazást nyert arra nézve, hogy kiküldött embere (pisetarius) által a pénzverésre felügyeljen, és ezen ellenőrzés fejében az olyan királyi pénzverdékből, ahol pénzt vertek, minden pénzzé vert ezüst márka után egy nehezék finom ezüst járt neki, és a pénzverésnél használt verőszerszámokat a pisetairius őrizete alatt kellett tartani.

4 Ezen jognak írásbeli rögzítése először 1256-ból ismeretes, majd 1262ből, mely két alkalommal IV. Béla újból megerősítette az esztergomi ér1 W. Jesse, Quellenibuch zur Münz- und Geldgeschicbte des Mittelalters, HalleSaale 1924. N. 34. 2 Hóman Bálint, A magyar 'királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest 1921. 3 Az erre vonatkozó adatok összegyűjtve Simka István, Magyarország Árpád-kori fő- és sízékváaxxsa Esztergom, Szeged 1936. című tanulmányában. 4 Kollányi Ferenc, Az esztergomi érsekség pisetuim-Joga, Budapest 1889. 208