Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

IV. Béla király sírja

Kérdés, szavahihető-e ez a tudósítás? Mindenekelőtt le kell hántani erről az elbeszélésről azokat a meseszerű elemeket, amelyek joggal válthatták ki a ferences guardiánnak a fenti szövegből említett ellenszenvét. Sőt ezek elhagyása után is számolnunk kell még a megfigyelés és a visszaemlékezés pontatlanságává! is. Ezt maga Zelesyné sem titkolta, amikor egy vagy két gyermekcsontvázat említett a IV. Béláénak tartott csontváz mellett. Ezeket figyelembe véve, nincs okunk kételkedni abban, hogy az elmondottak lényege igaz. Nevezetesen igaz az, hogy a szövegben foglalt leírás szerint körülhatárolt területen, így a Zelesy-féle háztelken is, sírokat találtak és az ezekből kiszedett csontokat a pestis veszedelmétől megrémült polgárok sietve elföldelték a külső temetőben, még azokat a csontokat is, amelyeket némelyek IV. Béláénak tartottak. Ha pontos megfigyelést tételeznőnk fel Zelesyné részéről, akkor tagadnunk kellene azt, hogy IV. Béla király sírját találták meg. Hiszen a királlyal közös nírba temetett Béla herceg nem gyermekkorban halt meg, hanem röviddel esküvője után, a férfikor tavaszán, Mária királyné pedig éppen öreg korában. Ezt azoknak is tudniuk kellett, akik úgy voltak ismeretesek kortársaik előtt, mint a régi dolgok ismerői. És ha ők mégis IV. Béla csontjait vélték felismerni, úgy bizonyára nem észleltek' a sírleletben semmi olyant, ami kizárta volna az ő feltevésük helytálló voltát. Ezért mi sem adhatunk eleve tagadó választ, hanem legalább a topográfiai adatokat kell megvizsgálnunk, ha már magának a csontleletnek a megvizsgálása nem is áll többé módunkban. A topográfiai vizsgálatok biztos alapjául szolgál Esztergom városának legrégibb ismert telekkönyve és a hozzá tartozó térkép, amelyeket Eperjessy István hites földmérő készített 1777-ben.

16 Eszerint a Zelesyház (a térképen 244. szám) azonos a mai Bottyán János u. 9. számú házzal, a Szentgály-házat pedig minden valószínűség szerint a mai Bottyán 16 Ezt a telekkönyvet a hozzátartozó térképpel együtt az esztergomi állami levéltár őrzi, de ki van adva nyomtatásban is (Annales Strigonienses, I960.). — E telekkönyv szerint a 244. számú ház Barmos Imre tulajdona, özvegy Zelesy Andrásnénak 1771. május 2-án kelt és 1771. május 10-én kihirdetett végrendeletéből (ugyancsak az esztergomi állami levéltár őrizetében) kitűnik azonban, hogy Barmos Imre Zelesy Andrásnétól örökölte ezt a házat. A Szentgáli-család — a telekkönyv adatai szerint is — igen kiterjedt volt, a város különböző pontjain számos ház volt a Szentgáliak tulajdonában. A középkori ferences zárda tájékán a 240. számú ház (ma Jókai u. 3.) volt Szentgáli János tulajdona. Ez a ház a-zomban már túl van az egykori plébániai temetőn (amely pedig Kosa Jenő leírása szerint is az egykori ferences-telek dél felé néző határán volt), azért ezt a Szentgáli-házat számításon kívül kell hagynunk. Bél Má+váraiak már ecmlitrtt leírását figyelembe véve a Zelesv telken kívül csak a 242. és 243. számú telekről (ma Bottyán János u. 11. és 13) tehető fel. hogy a középkori ferences templom odáig terjedt. E két telek közül a 242. számút tartjuk a Kosa Jenő által említett Szentgáli-háznak, mégpedig azért, mert csak ehhez a házhoz tartozó istálló lehetett szomszédos a plébánia temetővel. Kosa pedig határozottan állítja, hogy a Szentgáli-ház istállója a plébánia temető mellett volt. — Hogy a telekkönyv szerint a 242. számú ház nem a Szentgáliaik tulajdoina. az nem okozhat nehézséget, mert; időközben itt is történhetett tulajdonos-változás, miként a Zelesi-háznál, bár írásos bizonyítékot eddig nem sikerült találni erre vonatkozóan. 202