Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

már letaposott. A farka fölött egy kisebb hippokampus húzódik meg. A bezdédi tarsolylemez egyik állatalakja is ezzel rokon. A fő alak fülei fölött látható kis négylábút, mint térkitöltőt, a nagyobbik csernyigovi ívókürtön találjuk viszont (ott vadászkutya). Ez a zalaháshágyi dombormű tehát az ország nyugati részein letelepített és elmagyarosodott avar-gepida népnek volt hivatva minden beszédnél ékesebben elbeszélni az új vallás és új államrend győzelmét a pogányság fölött. A közelmúltban alkalmam volt alaposabban megvizsgálni a zalaháshágyi és a tőle légvonalban délkelet felé mintegy 8 km-re lévő zalaszenimihályfai románkori templomocska timpanon-domborképét. Mindegyikkel napokig foglalkoztam. így több olyan kérdés tisztázódott, amelyről az irodalomban téves megállapításokat közöltek. Általuk az esztergomi párducos aquamanile szerepe és jelentősége élesebb megvilágításba kerül, mert a románkori missziós munkának a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodását látjuk a különböző Agnus Dei-változatok megválasztásában. A zalaszentmihályfai timpanon-domborkép (10. kép) Agnus Deialakja szintén elég primitív alkotás, de nem a triumfáló párduc-alakot, hanem a ravennai típusú Agnus Dei-t ábrázolja. Valószínűleg igaza van Bogyay Tamásnak abban, hogy a mellette lévő két állatalak oroszlán, illetőleg sas akar lenni: Márk és János apostolok jelképe. Az nem zavarta a románkor emberét, hogy az oroszlán itt inkább lóhoz, a madár pedig csirkéhez hasonlít. Ez annál különösebb, mert a szalagfonat és az ívmező fonatos növénymintája bonyolult volta dacára is elég gyakorlott mesterkézre vall. Technikai körülményekből és stíluskritikai alapon megállapítottam, hogy a két domborművet ugyanaz a mester faragta. Mindkét esetben az volt a munka menete, hogy a domborkép számára szolgáló körszeletet először gondosan síklapra faragták, sőt csiszolták is. Ezután a kőlapot beemelték és beépítették végleges helyére. Zalaszentmihalyfán a beépített domborkép elé, alul, egy párkány-féle kőgerendát fektettek keresztben, amely az ajtó szemöldökfájának szerepében mindaddig a helyén volt, amíg a domborképet ugyanazon okból, mint a zalaháshágyit is (t. i. mert a furcsa, primitív ,,bálvány"-ábrázoláson megbotránkoztak) el nem távolították a helyéről. Ez a kőgerenda a körszelet alsó részéből egy csikót eltakart: így maradt kifaragatlan ez a csík. Szép, sima felülete természetesen megmaradt, A vízszintes kőgerenda tartotta a domborműves kőtáblát a kieséstől.

33 A minta ma eléggé viharvert, mert a kapubejárat jobb oldalán csekély magasságban lévén elhelyezve, gyermekek állan3" Nem áll az, bogy a zalaszentmihiályfai dombormű befejezetlen volna, mint Bogyay írja: A zalaszenitnrihályfai templom, különlenyomat A magyar mérnök-és épífószegylet közlönye. 1937, febr. 7-iki 5—6. sz. 4. o. megj. Az sem áll, hogy nem illák rá a kapura, ímert nagyabb volna (Technika, 226. o.). Az általam a helyszínen végzett mérések alapján méretei ós alakja szerint is jól beleillik a kapunyilás fölötti félköríves mezőbe. A domborkép faragása is befejezett munka és nem befejezetlen. 172