Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából
dóan rongálják. Eredetileg nem volt olyan alacsony fokon álló alkotás, mint amilyennek ma látszik. Abból a körülményből, hogy ugyanaz a kőfaragó mester ravennai és helyi barbár típusú Agnus Dei alakot egyformán tudott készíteni, nagyon fontos következtetéseket vonhatunk le. Az akkori szokásnak megfelelően 34 a művésznek nem lehetett „szabad keze" a művészeti alkotás tárgyának, vagy akárcsak részleteinek is a megválasztásában. Az építtető a munka irányításában erősen résztvett. A szóbanforgó két dombormű közötti különbség is az építtetők intenciójának tulajdonítható. Éz pedig a helyi körülményektől függött. A zalaszentmihályfai dombormű alján föltűnik egy bizonyos szalagfonat-típus. Ez ebben az időben több más helyen is föltűnik. Ezek között három a délvidékre esik: Pécs;' r> Monostorszeg 36 és Aracs. 31 A szalagfonat, mint arról eddig már sokan írták, lombard—dalmata—óhorvát területeken korán elterjedt internacionális népies minta volt, amely a IX. századi virágkor után is horvát területeken még sokáig tovább élt. Itáliából sugárzott ki mindenfelé és Aquileia volt a közvetítő. 38 Ez a szalagfonat-típus Zalaszentmihályfán ravennai típusú Agnus Dei-vel kapcsolatos. Zalaháshágyon azonban a párducos domborművön nincs meg. Nyilván itt arra semmi szükség nem jyolt, mert az itteni lakosság más volt, mint Zalaszentmihályfán. Nem véletlenség, hogy a kereszténységre már korábban áttért déli szlávság határterületén, Pécsett és Szegeden, a ravennai típusú Agnus Deivel megelégedtek. Zalaszentmihályfán is ilyen az Agnus Dei. A Szegedtől délre fekvő Aracson, a szalagfonatos kövön azonban még figyelmeztetni kellett a nemrég pogány fekete magyarokat, hogy az emlékkövet ne merészkedjenek eltulajdonítani. 39 Monostorszegen ellenben a megmaradt kevés kőemlék között a szalagfonatos kő jól mutatja, hogy az ottani lakosság az újfajta keresztény szimbolika megértésére teljesen érett volt. Hogy az Agnus Dei különböző típusait csakugyan tervszerűen váltogatták, azt mindennél jobban bizonyítja a jaki templom. A déli kapunak timpanonjában, az ott közlekedő papságra való tekintettel, a ravennai típusú Agnus Dei-t ábrázolták. Fölötte azonban ott vannak a zalaháshágyi kőről ismert pogány állatképek is, mint a pogány bűnök képviselői. A nyugati oldalon ellenben, ahol a nép közlekedett, a toronyaljakban és a kórusaljában az ősi pogány világból átvett Szűz Mária- és Krisztusjelképet találjuk. Az északi hajó az oltárral együtt Szűz Mária tiszteletét szolgálja. A zárókövek e hajóban és az északi toronyaljában az ősi földanya-istennő jelképével, a dőltkereszttel vannak díszítve (az egész» 34 Bogyay T.: A művész a korai középkuirban, Budapest, 1932, 23. skk. o. 35 Gerevich T.: i. m, CXLVIII. t. 1. 36 Gubitza K.: A bodrogszigeti Pálos-monostor építészeti emlékei, Arch. Ért., 1916, 60. o.; Gubitza K.: A monostorszegi fonatmdntás kőtöredékről, Arch. Ért. 1911, 377. sk. o. 37 Gerevich T.; i. m. CLXV. t. 38 F. Stete: Predromanski ornament iz Skivnice, Ljubljana, 1944, 361. sk. o. 39 Az airacsi kő feliratának helyes olvasása szerintem: Si quis lapidem istum acceperit, maledictus sit. Lásd még: Arch. Ért. 1958, 189. sk. o. 173
