Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tatai mésztufabánya növénylenyomatai

Vaucheria sp. Cratoneurum commutatum Barbula tophacea Pinus silvestris Cfr. Larix decidua Betula pendula Cfr. Betula sp. Salix cinerea Salix fragilis Gramineae Phragmites communis Typha latifolia ~258~,~ A Pinus és Larix együttes előfordulása hűvös éghajlatot,jelent. Ez a leghidegebb éghajlatot jelző növényegyüttesünk. T2 f. (173. és a 17l/a .mérőpont között) Tipikus didymodontolit kb. három méter vastag. Fűfélék, nád és gyékény bekérgezett leveleit és egy helyen igen sok Chara sp. maradványt találtunk. Ta g.. Csak helyenként találtunk fű, vagy nádlenyomatot. Ez a réteg a mésztufaösszlet felszínéig tart a IV. rétegcsoport területén. V. rétegcsoport A tó felőli oldalt, több, részben lesúvadt, részben a központi mésztufakúpoktól különálló, de annak támaszkodó sziklatömbök alkotják. Ennek a legfelső részén sikerült a csillárkának bekérgezett részeit és Clematis levél töredéket találni. A rétegazonosító munka eredményeként új, kőeszközöket tartalmazó rétegeket is talált Budó Viktor három ponton. Ezekből a rétegekből Kretzoi Miklós hódállkapcsot határozott meg. A kultúrréteg felett egy Clematis vitaiba levél-lenyomatot, alatta kb. egy méterre Populus alba (30 db) lenyomatait találtuk. Ezeken kívül ebben a rétegcsoportban csak fűfélék fordultak elő. A NÖVÉNYEKET TARTALMAZÓ RÉTEGEK AZONOSÍTÁSA A rétegek tehát a bánya különböző területein helyezkednek el. A bennük található növénylenyomatok azt bizonyítják, hogy az éghajlat és a vegetáció a mésztufa lerakódás ideje alatt változott. Kínálkozik a lehetőség, hogy ezeket a növényegyütteseket, amelyek más és más éghajlatot jeleznek, időben és térben elhelyezzük. A rendelkezésre álló későpleisztocén tagolási lehetőségek (éghajlatreikonstrukciós táblázatok) csillagászati, vagy állattani alapon készültek. Ezek túlságosan tág lehetőségeket biztosítanak számunkra. A növényzet 5 db 15 i> 55 ?> 147 5S 7 55 11 55 2 55 1 » 1 55 9 55 3 55 2 18