Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi oroszlános freskók eredetéről

Az a könnyed, gazdag vonaljáték, az állatok körvonalainak friss lendülete, a sörény-hátvonal és a farok gyöngy soros díszítése, a karmok, lábak, a has izmainak stilizálása, továbbá az oroszlánok mögötti szertekanyargó dúslombú életfa, -- mind-mind olyan stílusvonások, amelyek a perzsa hatás alatt kiteljesült bizánci textilművészet legfejlettebb korára utalnak. A XII. században a bizánci textilművészetben a festői hatások, a formakezelés a legszabadabb és leggazdagabb formáját éri el, mint ezt főként Zalaziecky hangsúlyozta,

55 s éppen ezért stiláris szempontból az esztergomi freskók — hasonlóan a bojanai Desislava-ornatus oroszlánjaihoz — véleményünk szerint XII. századi textilminták hatását tükrözik. Éppen ezért az esztergomi freskók selyemszövet mintái nem kerülhettek a XII. század közepénél korábban hazánkba. Tekintettel arra, hogy az esztergomi királyi kápolnát III. Béla alatt kezdték építeni és Imre alatt fejezték be, az sem látszik valószínűnek, hogy ezek a szövetek később — mondjuk II. Endre idején a király fiának (a későbbi IV. Bélának) és Laszkarisz Mária nikiai császárlánynak házassága (1228) — vagy az 1272-ben a Palailogosokkal létrejött családi kapcsolat révén

56 — jutottak hazánkba. Nincs ugyan kizárva, hogy ebben az időben is számos bizánci szőnyeg jutott Magyarországra, hisz a veszprémi egyház és káptalani főiskola elpusztulásakor, 1276-ban, a használtakon kívül 24 új nagy, széles görög szőnyeg égett el; viginiti III. or tapecia Graeca magna, ampla, et nova prêter usitata".

57 A legvalószínűbbnek tehát az a feltevés látszana,

58 hogy Imre hispániai házasságával Magyarországra került arabjellegű spanyol textil után készültek az esztergomi oroszlánok. Azonban a szoros bizánci kapcsolatok inkább közvetlen bizánci eredetre utalnak (gondoljunk p. o. a sens-i griffes selyemszövet szószerint azonos keretelésére!), úgyhogy megkockáztatnánk azt a feltevést, hogy ez a freskó III. Béla idején hozzánkkerült bizánci textilek után készült. Az újabb kutatás III. Béla korának udvari művészetében nemcsak az iparművészetben (p. o. a király sírjának talált zománcos enkolpiumnál

59 bizonyította be a bizánci iparművészet hatását, de valószínűvé teszi a képzőművészetben — az esztergomi Porta speciosa esetében,

60 vagy méginkább az esztergomi királyi vár egyik Zalozieczky W., in. Bessert, i. m. 185. sk. Marovcsik Gy., Bizánc és a magyarság. Bp. 1953. 94. sk. Fejér, C. D. VII. 2. (47) hibás lapszámmal idézi: Győrffy Gy. Moravcsik: „Bizán és a magyarság" c. művének kritikájában. Századok, 87, 195. 63. Donászy Fr. i. m., főként 34. sk. (96 sk. jz-ben spanyolországi analógiák). Hasonlóképpen László Gy. Szt. István Emi. III. 554. 5. jz. Legújabban Deér J., i. m. 25. V. tábla, 5 (v. ö. V. t. 4: Venezia, Pala d'oro, emaildísz Mihály arkangyallal, hasonló díszítésforma u. o. 6. kép). A „Porta speciosa és a bizánci művészet kapcsolatáról: Bogyay T. L. iconographie de la „Porta speciosa" d'Esztergom et ses sources d'inspiration. Revue des Études Byzantines, 8, 1950. 85. skk. Radojcic, Sv. Die „Porta Speciosa" in Gran und dem serbischen Paralellen, Festschz. R. Egger I. 1952. 356. skk. — Moravicsk, Gy. i. m. 106. sk. Ellenkező véleményen van Bercsényi D. 1. Bogyay cikkéről írt bírálat Művészettörténeti Értesítő, II. 1953. 151