Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

kiai temetők esetében ez a jellegzetesség feltétlenül kapcsolatban volt a peremterületi kérdéssel. Éppen ezért a következőképpen látjuk fontosnak folytatni a temetők vizsgálatának kutatását: 1. A szlovákiai „avar-szláv" temetők anyagát részletesen összehasonlítani egymással és abból általános következtetést levonni. 2. összevetni ezeket a temetőket a magyarországi, illetve az avar birodalom belső területére eső későavar temetőkkel, (szükségesnek tartjuk a későavar temetők fokozottabb publikálását és feltárását, mert a korábbi anyaggal szemben ez nálunk eléggé háttérbe szorul.) 3) Az avar birodalom peremterületein előkerült összes többi (ausztriai, romániai, jogoszláviai) temetők anyagát összehasonlítani egymással és a magyarországi anyaggal. 4. Mindezeket összehasonlítani az avar hatás által nem érintett megegyező korú tiszta szláv temetőkkel. Ilyen kizárásos, összehasonlító módszerrel, és a források erősebb bevonásával úgy véljük, sok eredményt lehet elérni és biztosabb, tárgyilagosabb véleményt levonni. A temető benépesülésével és etnikai összetételével kapcsolatos feltevések Bár a feladat neheze és lényege még hátra van, a temetővel való hosszas foglalkozás során kialakult bennünk egy kép, mely a temető benépesülésével és etnikumának meghatározásával kapcsolatos. Először is az tűnt fel, hogy a hamvasztásos sírok a temető 3 olyan csoportjához közel helyezkednek el, illetve olyan sírok közé ékelődnek be, amelyek a temető legszegényebb és avar jelleget kevésbé mutató részei. Ez olyan meggondolásra késztet, hogy ha nem is a szláv hamvasztásos sírok, de talán mégis egy alapjában szláv közösség sírjai (a DK-i és DNy-i I. csoportok) a temető legkorábbi sírjai. Ez a népesség már előző, vagy éppen avar hatásra elhagyta a hamvasztásos temetkezési módot. Ez a temetkezési mód azonban Szlovákia más területein egészen a IX. századig tovább élt. A VTL század végén, VIII. század elején érkezhetett ide, illetve a szlovákiai folyóvölgyekbe egy avar csoport. Ez véleményünk szerint esetleg katonai céllal történhetett, előrenyújtott hídfőállásokat alkothattak a birodalom határain. Dévényújfalu esetében a katonáskodó, harcos jelleget bizonyítja az is, hogy a korábbi avar sírok sem gazdagpk, legfeljebb nyílhegyet tartalmaznak. Ezek a harcosok összeházasodtak az ott élő lakosság nő tagjaival. Ez megmagyarázná a női sírok szegény, avar jelleget egyáltalán nem mutató voltát is. A következő nemzedék férf iáinak életében a VIII. sz. második felében már nagyobb változás állhatott be, mert a lovassírok sokkal gazdagabbak. A fegyvereket tartalmazó lovassírok mellett megjelennek a gazdagövű, gazdag lószerszámú előkelő férfiak sírjai is. A női sírok száma változatlanul kevés, leletanyaguk szegényes. A peremterületekre kihelyezett harcosok ekkorra már meggazda128