Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái
godhattak és kialakult egy jellegzetes ritusbeli és viseletbeli szokásanyaguk, melyet legszebben a temető ÉK-i és ÉNy-i részén előkerült lovassírok mutatnak. A korábbi csoport kevés és főleg kereskedelmi árut tartalmazó tárgyával szemben már új, saját ízlésüknek megfelelő övvel és lószerszámdísszel látják el magukat, lovukat különösen felékesítik. A VIII. sz. végén érkezhetett egy új szláv csoport, mely halottait még hamvasztásos módon temette. Sírjait valószínűleg a temető korábban is szlávok által benépesített részéhez temette, amelyek még a felszínen észrevehetők voltak. Külön problémát vet fel az É-i csoporthoz temetett 2 hamvasztásos sír. Ez a csoport szintén szegényebb és éppen ezzel válik el az ÉNY-i rész hasonló korú sírjaitól. Kevesebb a lovassír és az edényeken kívül mellékletet csak egy-két sírban találunk. Felvetődött az a gondolatunk, hogy talán ez a csoport is a temető legkevésbé elavarosodott népességét jelenthette. A hamvasztásosan temetkező későbben érkező csoport pedig nép ragaszkodásából, vagy hagyománytiszteletből ide helyezte el két halottját. A temetőnek azon a részein, amelyek gazdag, avar jellegű lovassírokat tartalmaztak, a lovasokat a IX. század elején és közepén helyezhették sírba. Az avar birodalom, a Nagy Károly idej én meginduló háborúk eredményeképpen megszűnt mint birodalom, de a nép fizikailag nem semmisült meg teljesen, hiszen még jónéhány évig a források is tudósítanak a harcokról az avarok és a frankok között. 56 A megmaradt népesség fokozatosan beleolvadt a nagyobb szláv, vagy magyar népességbe. A temető ÉNy-i peremén elhelyezkedő sírcsoportban már teljesen üres, vagy teljesen közömbös mellékletű sírokat, (lovassírokat is) találunk, amelyek talán éppen ennek az elszegényedett, hatalmát és jelentőségét vesztett népességnek a sírjait jelentik. A temető benépesülése véleményünk szerint folyamatos volt. Eisner megállapítása szerint a temetőt nem tárták fel teljesen, éppen ezért lehet, hogy éppen azok a sírok maradtak földben, amelyek kitöltenek az űrt a IX. sz. második fele és a ,,bejlobrdói" sírok kora között. Hogy a terület folyamatosan lakott volt, azt bizonyítja egy közelben feltárt temető, pontosabban Dévényben a Staré Vinohrady-n. A temetőt 1952-ben tárták fel és L. Kraskovska publikálta. 5 ' A temető 26 csontvázas sírt tartalmazott, melyek közül néhányban fa konstrukció volt. A férfisírokban kopja, nyílhegyek, szekerce, a női sírokban orsógomb, gyöngy, és egyszerű hajkarika volt. A leletek közül nagyon sok a legkésőbbi dévényújfalui leletekre emlékeztet, kora pedig Kraskovska szerint IX— X század. A dévényújfalúi temető és a szlovákiai temetők leletianyagához, illetve a leletek egyes darabjaihoz sok párhuzamot találhatunk a Magyarországon előkerült későavar temetőkben, de a temetők egész egységéhez hasonló, az árkusi (Hajdú-Bihar megye) nem rég feltárt és még közületien temetőn kívül, nincs a magyarországi leletanyagban. 58 (Az auszt56 Bona, I., SSZ. / ; ' 5"i Kraskovska, L., SA (1063) 391—401. 58 Köszönetem ezúton fejezem ki H; Tóth Elvirániak, hogy az Árkus-i temető anyagát publikálás előtt megmutatta. 9 Komárom m. Mfeeumok Kpzl. W: