Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái
Kassa környékén kerültek elő a következő temetők: Bárca: 51 összesen 7 sírt tártak fel, ezek közül 6 csontvázas volt, 1 félig égetett. Irányításuk K—Ny-i. A sírokba ételmellékletként juhfej eket tettek. Az előkerült 6 db edényből 3 kézzelformált, 2 kézi, egy pedig gyorsfordulatú korongon készült. A következő leletek kerültek még elő: egyélű szablya, kések, csatok, lószerszámok, indás, bronz öweretek. Ezek alapján a temetőt a VII— VIII. századra keltezik. Prsa: (Perse) 52 A Szuha patak torkolatánál 300 sír került elő. A sírok ÉK—DNy irányításúak, sok esetben deszkázás nyomaival. Az öntött veretek, szíj végek, gyakran aranyozottak, griffes-indás, áttört díszítésűek. A női sírokban karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat találtak. Kerámiája a dévényújfalui és zsitvatői temetőéhez hasonló. A 125. sírban levő csillagos fülbevaló a dévényújfalui 278-as sírnak pontos párhuzama. Vsechsvätych (Mindszent) 53 Kassától 10 km-re találták, nem teljesen közölt. Érdekessége, hogy a csontvázas mellett hamvasztásos sírok is kerültek elő. A sírok gyakori melléklete volt a vödör. A lovassírokban nyílhegyek, lándzsa, szablya, indás szíjvégek, állatfejes zabiák, fehér fémből készült falerák kerültek elő. A temetőt VII— IX. századra keltezik. Szintén Kassa mellett Lemesany-nál került elő 1886-ban egy lelet, amely az MNM-ba került. 54 Áttört korongalakú lószerszámdíszek, állatfejjel, vas fokosok, kengyelek voltak benne. A szekerce és falera a dévényújfaluihoz hasonló. A felsoroltakból megállapítható, hogy dél Morvaországtól a Kassa vidéki temetőkig, szinte kivétel.nélkül vízpartokon kerültek elő a temetők. Ezenkívül közös jellemvonásuk, hogy a VII. század végénél nem korábbiak és általában legalább a IX. század közepéig használták őket (A szlovák kutatók többnyire a VIII. századig datálják őket.) Egységes a iellegùk a temetkezési szokások és a leletanyag alapján is. A VII. század történetében kell tehát keresnünk àzt az eseményt, amely ezeket az avarokat a peremterületekre kidobta. Nem fogadjuk el a szlovák kutatóknak azt a véleményét hogy az avar jellegű temetkezési szokások és övveretek nem köthetők avar etnikumhoz, hanem azt jelentik, hogy a szlávok átvették az avar divatot. Ennek ellenére mégis el kell ismernünk, hogy ezeknek a temetőknek vannak új jellemvonásai a magyarországi későavar temetőkhöz viszonyítva. Pl. a lófelszerelések, illetve lószerszámdíszek aránytalanul gazdagabbak. A máglyák, vödrök nagy száma, a falerák mint lószerszámdíszek nagy mennyiségű alkalmazása (Magyarországon 22 db falera — Szlovákiában 147 — Z. Cilinska adata 55 ), módosítja véleményünk szerint az etnikai kérdést. A dévényújfalui és a felsorolt szlováki Pastor, J., SA (1954) 136—138. 52 Tocik, A., AR (1950) 169—174. 53 Pastor, J., AR (1961) 375—385. 54 Budinski— Kricka, V., SA (1963) 361 55 Cilinska, Z., SA (1961) 325. 127