Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái
zsája, nyílhegye, kese volt, a lábánál pedig vödör töredékei és egy vasrúd. A ló nyergéhez tartozott két hurkösí'ülű kengyel. Hajlított oldalpálcás zabla, 2 csörgő, áttört fehér fémből készült homlokdísz tartozott még a ló felszereléséhez. A sír legszebb és legértékesebb lelete azonban a két falera. Vasból készült és ezüsttel tausírozott. Formailag megegyezik a gombos talerákkal, sőt gombja ugyanolyan díszítésű is, mint a 76ö-as sír falerájáé. Díszítése 5 «sávra oszlik \ legkülső és a harmadik sor díszítése egyforma, S alakú ,, meander" a második és a negyedik sor szintén S formákkal díszített. A legnagyobb méretű falerák az egész térnetőben. (Á: 13,5 cm) Eddig még két tausírozott falerát ismerünk, az egyik a zsitvatői temető 31. sírjában került elő. 25 Ez azonban a külső és belső sáv díszítését, kivéve más jellegű. A másik ilyen lelet Drasenhofenben került elő. Díszítésében ez inkább a zsitvatőihez hasonlít. H. Mitscha Märheim a IX. századra datálja. 26 A falerás lovassírok csoportjához kell sorolni a 172-es magános lovassírt is. A lovas felszerelése elég gazdag volt. övén griffes, áttört téglalap alakú veretek voltak. Ebben a sírban került elő egy 15 cm hosszúságú vasrúd, melyre egyik végén bronz állatfej volt felerősítve. Eisner szerint csiholó volt. 27 A lószerszámhoz indás veretek, kerek áttört .lószerszámdíszek, fehér fémből készült gombos faléra tartoztak. Természetesen ezeket a sírokat nehéz elválasztani azoktól, amelyben nem volt korhatározó értékű lelet. A temetőnek éppen ezen a részén elég sok a melléklet nélküli sír, különösen vonatkozik ez az É-i peremen levő sírokra, ahol még a lovassírokból is alig került elő valami. A többi sírok közül pedig csak egy néhányban volt legfeljebb vödör, kés, vagy csat. Különösen feltűnő itt a kerámia hiánya a sírokból. Külön kell még foglalkoznunk a temető É-i részén elhelyezkedő sírcsoporttal, mert ez helyileg is eléggé elkülönülő része a temetőnek. A sírok nagyon szegények, egy-két nagyon szegény lovassír van közöttük. Vödrön és edényeken kívül esetleg orsógomb került elő a sírokból. Az edények kivétel nélkül későiek. Ezt igazolják a köpűs késői nyílhegyek, a dinnyemagalakú gyöngyök, sarlók, hajkarikák(?) is. A csoport határait nehéz dél felé meghúzni, mert korban megegyeznek az ÉNy-i rész É peremével. DK-re talán a 715 és 672-es sírok voltak a határai. DNy-on pedig 839 és 812-es sír. A temető legkésőbbi sírjai a bjelobrdói sírok, a temető ÉNY-i részének Ny-i peremén a 771, 772, 773, ugyancsak az ÉNy-i részen a korábbi sírok közé beékelődve a 626. és az É-i részen a 675-ös sír. A sírok mélysége nagyon kicsi volt. mindössze 15—50 cm. A 771 és 772-es gyereksírokban a koponya alatt S végű hajkarikák voltak, az előbbiben 4. 25 Budinski—Kricka* V., XXXII, t. 26 Mitecha-^Märcheim H., Die frühmittelalterlichen Grabfunde von Mistelbach. Katzelsdorf. Münchendorf, und Schwechat. Natur und Kultur. 8. 1 (1941) 10. -^—1—3. 27 Eisner, J., i. m. 34. 119