Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

az utóbbiban 5 db. A sírok tájolása NyENy — KDK, fejjel NyÉNy-nak. A 675-ös sírban fejjel Ny-nak feküdt a halott, és egy S végű hajkarikája volt. | A temető egyes csoportjainak elkülönítése pontosabban, részletesebben azért nem történhetett meg, mert a temetőtérkép pontatlansága, és a leletanyag egyes sírokhoz kötése nagy mértékben akadályozta ezt. Nem segített ezen a temető legkorábbi párhuzamának a zsitvatői temetőnek a vizsgálata sem, mert ez a temető is két részletben van feltárva, és még ma sem teljesen feltárt, sírjainak száma is sokkal keveseibb. A Z. Cilinska által "közeljövőben publikálásra kerülő érsekújvári temetővel együtti vizsgálata és összehasonlítása valószínűleg sokat segít majd a biztosabb és konkrétebb meghatározásban. A temető benépesülésének menet? és a csoportok egymáshoz viszonyított időrendje A temetőtérkép és az anyag részletes és beható vizsgálata alapján a következő csoportúikat állapítottuk meg. (A térképen az egyes csoportokat római számmal jelöljük, a legtöbb csoportot körül is határoljuk. A temető K-i és Ny-i szárnyát külön számoztuk.) A K-i szárny csoportjai: I, IÎ, III, IV, V. VI, VII. A Ny-i szárny csoportjai: I, II, III, IV, V. A temető két szárnyának azonos korú csoportjait római számmal jelöljük és indexxel; legkorábbi: 1, közbeeső: 2, késői: 3. legkésőbbi: 4 (bj is) A temető benépesülése megfigyelésünk szerint két gócból történt. Ez a két góc a temető K-i szárnyának I, II, és a Ny-i szárnyán szintén az 3. csoport, csontvázas sírjait jelenti. (Mindkét csoport peremén előfordulnak későbbi sírok is.) Eisner a hamvasztásos sírokat tekintette a temető legkorábbi sírjainak. Ezt kétségessé teszi először is az urnák jellege, legfőképpen azonban az, hogy a 302-es csontvázas sír fölött is találtak egy hamvasztásos sírt, valamint a 473. urnában egészen késői típusú nyílhegy volt. Mikor kezdődhetett a temetkezés? Semmiképpen sem a VII. sz. eleién, ahogy Eisner megállapította. Nem indokolja ezt semmiképpen a koraavar jellegű leletek nagyon kis száma. A korai időkre keltezhető leletek a következők: A 131-es lovassírban (a térképen nincs jelölve) volt egy lófejet díszítő 3 ágú veret, amelynek ágai a keszthelyi temetőben is előkerült germán hatású stilizált lófejet ábrázoló csatokra emlékeztetnek. Ezenkívül ugyancsak a lószerszámhoz tartozott 3, fonatos díszítésű, préselt, lemezes szíjvég, melynek páhuzama többek között a Törökbálinton előkerült 1 sírból származik és koraavar időszakra tehető.

28 A koraavar időszakra 28 Korvig., I., FA 9 (1957) 128. XVII. t. 12—15. 120