Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

leletei a következők: szekerce, lándzsa sax, kengyelek, zabiák, lószer­számveretek, vödrök, csatok. Ezek a lovonsírok nem annyira korban, mint inkább társadalmi szempontból különböznek az előző csoport lovas­síri éíitói. Ezek inkább harcos, kevésbé rangos emberek sírjai lehetnek. A következő réteg a gazdag övfelszerelésű, lószerszámos, falerás sí­rokat jelenti az ÉNY-i rész Ny-i peremén helyezkednek el. A következő lovassírol? tartoznak ide: 497, 524, 533, 760, 804, 842, 878, 882 és még a 172-es sír, amely a DNY-i részen helyezkedik el, teljesen .magányosan. Az 524-es sír övvereteihez indás, öntött aranyozott bronz veretek és szíj vé­gek tartoznak. Gazdagságát és előkelőségét hangsúlyozza még az is, hogy sax, karoling lándzsa, 3 nyílhegy és 2 kés tartozott felszereléséhez. Az eddigiektől eltérően nemcsak deszkából összetákolt ládában, hanem kopor­sóban feküdt. Lószerszáma nem kevésbé gazdag. A ló fejét díszíthette egy fehér fémből készült áttört homlokdísz, egy kisebb hasonló típusú szügy­előveret, két csonkakúp alakú bronz díszítmény, amely a lófej két oldalá­nál került elő. A ló fejének ilyen jellegű díszítése a magyarországi avar te­metőkben eddig még nem ismert. Pontos párhuzamai kerültek elő a zsitvatői •temetőben, pontosabban a temető 26. sírjában. 22 A lószerszámdíszhez tar­tozott még 5 érdekes csüngős veret, melyeknek párhuzamai szintén csak a zsitvatői temetőből ismertek. Az 533-as lovassírban övveretek nem voltak, csak egy kis, páratlanul érdekes vasrudac^ka, sűrűn vésett peremű ezüstlemezzel borítva, üvegberakással díszítve. Ennek párhuzama egyál­talán nem ismert. A temető egyetlen fenékbélyeges edényének pontos párhuzama szintén a zsitvatetői temető 47-es síriábsn került elő. 23 A 878-as lovassír övfelszerelése jellegzetesen késői, indás áttört, gvöngyözöttpere­mű szíjvégekből, lyukvédőkből és korongos véretekből áll. A sírban IX. századi nyílhegy, vödörtöredék és sarló tartozott a lovashoz, a lóhoz pe­dig 8 rozettás szíj veret. 2 gombos faléra rozettás díszítéssel, melynek párhuzama a zsitvatetői 10-es sírban került elő. 24 Szegényes ebb jellegű a 804-es és 882-es lovassír, melyekben nyílhegy, egyes veretek, csiholok tartoztak csak a lovashoz, lovaik felszerelése valamivel gazdagabb, telje­sen azonos jellegű falerákkal. A 760-as lovassír nincs jelölve a térké­pen, de biztosan a temetőnek ezen a részén lehetett. A ló felszerelésié nagyon szép, kis pitykéken kívül 3 db oldalra forduló ragadozó madár fejet álbrázoló csüngős veret tartozott hozzá. Ezenkívül előkerült egy nagyobb és két kisebb lófejet ábrázoló szíjvég, mely szintén a lószer­számhoz tartozhatott. A falerák fehér fémből vannak, közepükön ara­nyozott rozettás díszítéssel. Az utolsó gazdag lossír a 842-es, a te­mető leggazdagabb sírja. A lovas övét 1 nagy és 3 kis szíjvég díszí­tette. Mind a 4 áttört, a nagy „szőlőfürt mintájú", a kisebbek más növényi díszítésűek. Az övhöz tartozott még egy gyöngyözöttperemű övfogó és egy trapéz alakú indás díszítésű csat. A lovasnak kardja, lánd­22 Budinsäki—Kricka, V., SA (1956) XXV. t. 9. 12—14. 23 Budinski—Kricka, V. i. m. XXXVII. t. la, b. 24 Budinski—Kricka, V., XIX. t. 14—15. 118

Next

/
Thumbnails
Contents