Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

nagyon szép bronz övcsatokat találtunk. Három sírban (420, 425, 430)) bi­zánci típusú díszes áttört testű csatok voltak. Ezekkel Csallány Dezső is fog­lalkozott „Bizánci fémművesség emlékei" c. tanulmányában. 19 Ezek a csatok szerinte eredetileg sárkány és kígyóformájúak voltak, de á dé­vényújfalui típusok már ennek leegyszerűsödött, geometrizálódott vál­tozatai. Szerinte, éppen ezek alapján a temetőnek ez a része beletartozik a temető legkorábbi szakaszába, és a VII. század második felére keltezne­iő.-° A lovassírokban nem volt övveret. Az idesorolható lóvás­árok a következők: 420, '389, 393, 382, 401, 412, 427, 418, 445, 454, 487. A 393-^as sírban 4 aranyozott lemezes veret volt, mely annál is érdeke­sebb, mert ezek magyarországi párhuzamaik esetében mindig női sírban a fejnél voltak találhatók. Horváth Tibor ennek alapján női sapkadísznek tartotta őket. 21 A többi lovassírban főleg fegyverek voltak, nyílhegyek, lándzsák és egy kard (412). A lószerszámhoz tartoztak kengyelek, pofa­rudas zabiák, csörgők. Ettől a rétegtől az ENy-i rész Ny-i oldalán fekvő sírokat elsősorban az edények formája és díszítésmódja különbözteti meg. Ezek az edények erősen kihasasodó. enyhén kihajlóperemú, kivétel nélkül díszített edé­nyek, többnyire vízszintes vonalkötegek között hullámvonallal, vagy függőleges vagy vízszintes befésült díszítéssel. Vannak olyanok is, de kisebb számban, amelyek több különálló hullámvonallal díszítettek. Eis­ner leírásai szerint a legtöbb gyorsfordulatú korongon készült. Ezek tar­toznak, az általa dunai típusnak meghatározott csoportba. Az 533-as sír­ban van az egyetlen fenékbélyeges edény „tyúkláb" mintával. Bár az avarkori kerámia belső kronológiájának kérdése még nem teljesen bizto­san megállapított, ezeket az edényeket a VIII. század végénél semmikép­pen sem lehet korábbra keltezni, sírba kerülésük a IX. század ele­jére tehető. Az edényeken kívül az egyszerű sírokban található leletek közül még a gyöngyök, nyílhegyek, lándzsák (lovassírokon kí­vül kevés sírban van) alapján lehet a kort meghatározni. A gyöngyök dinnyemag alakúak, ezek is későavar időszakra utalnak. Ezek főleg a iömb É-i peremén elhelyezkedő sírokban voltak megtalálhatók. A nyíl­hegyek között voltak korábbi formák is, de a következő sírok köpűs, hosszúszárnyú nyílhegyei a legkésőbbiek, inkább IX. századiak: 373, 608, 471. A 814-es sírban talált sarló is késői időszakra utal. A 777-es sírban is késői típusa lándzsa volt és 5 db nyílhegy. Külön kell beszélnünk az ide­tartozó lovassírokról. Ezeket a sírokat a következőkben állapítottuk meg: 511, 520, 585, 597, 609, 616, 633, 660, 759. 765, 805, 804, 840, 878. Jel­lemzőjük, hogy övveret kevés volt bennük. Az 511. 520, 597. 616, 834 egyáltalán nem tartalmaz díszes övfelszerelésre utaló véreteket, vagy csatot. A 609.-foetn egy trapéz alakú indás csat volt csupán, az 585.-ben volt három pajzsalakú, csüngős veret, indás díszítéssel. A többi lovassír 19 Csallány, D. Antik Tan. (1957) 20 Csallány, D., i. m. 266, 260, 272. 21 Horváth, T., Id. 10. sz. j. 117

Next

/
Thumbnails
Contents