Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

foglalkoznunk. Eisner a temető Összes hamvasztásos sírját a temető legkorábbi, biztosan szláv részének tartja.

12 Ez a megállapítása részben vitatható. Először is azért, mert ezen sírok elhelyezkedése a temető nagy területén eléggé szétszórt. Igaz, hogy a temető legkorábbi szakaszának sírjai közé ékelődik be a legtöbb hamvasztásos sír, számszerint 17. Ezek azonban egyetlen esetben sincsenek csontvázas sírokkal átvágva, statigráfiailag tehát a korábbi jelleg nem bizonyítható. A hamvasztásos sírok a legdélebbi csoportot kivéve, eléggé elszórtan helyezkednek el a csontvázas sírok között, sőt 302. sír esetében csontvázas sír fölött volt egy hamvasztásos, urnás temetkezés. Ez minden esetre a csontvázas sír korábbi voltát bizonyítja. Még 7 hamvasztásos sír van a temetőben. 5 nagyjából egy csoportban, kettő egészen távol egymástól. Ezek a sírok minden esetben kikerülik a csontvázas sírokat. A pókaszepetki urnás sírok urnáit Cs. Soós Ágnes a VIII—

IX. századi szlovákiai anyaghoz hasonlítja.

13 Ezek formában és díszítésben megegyeznek a dévényújfalui temető urnáival. Ezek a tények mindenesetre kétségessé teszik a hamvasztásos sírok korai keltezését. A statigráfiával együtt arra a meggondolásra késztetnek, hogy nem a temető legkorábbi sírjai, hanem vagy egyidősek, de inkább későbbiek, mint azok a sírok, amelyek közé beékelődtek. A hamvasztásos sírok esetében is el kell különítenünk három csoportot, mert olyan nagy területen vannak szétszórva, hogy egy kisebb csoport népességét nem lehet bennük feltételezni. A temető DK-i részén van a legtöbb urnás sír (17). Ezek közül volt egy csontvázas síron (302. sír). Az urnák elég kis mélységből kerültek elő, így spk esetben nagyon tönkrementek. Bennük elégett, vagy megszenesedett csontok voltak és csak néhány esetben vas tárgy, csiholó, vagy kés. Kettő kivételével díszítettek és elég szabályosak. Kivétel nélkül korongon készültek. Anyaguk elég szemcsés, formában és díszítésben nagyon változatosak. A másik ésoport a DNy-i részen helyezkedik el és csupán 5 sírt foglal magába. Az urnák szintén korongoltak, egyikben (473) szárnyas, köpüs nyílhegy volt, egyben pedig kés (492). A harmadik csoport, amelybe csak két sír tartozik a temető északi részén helyezkedik el, egymástól olyan távol, hogy semmi összefüggés nem lehet közöttük. A csoportok jellegben nem különülnek el élesen, díszítésben és készítésmódban azonosak. Koruk is azonos lehet, esetleg kis eltéréssel. A csontvázas sírok első csoportját DK-ről elindulva a sűrűbben csoportosuló hamvasztásos sírok körül elhelyezkedő sírok jelentik kb. a 208 és a 257-es sír vonaláig. Elválasztásuk nagvon nehéz, mert szegény, hiányosan leírt sírok. Irányításuk ÉNY—DK, illetve NYÉNY—KDK. A leletanyag nagyon szegényes, lovassír egyáltalán nincs, deszkázott is csak egy, ez is a keleti peremen. (361). A sír fölé emelt máglya nyomai is csak 3 sírban voltak megfigyelhetők (245, 252, 266). Bolygatott sír csak két esetben van jelezve a sírleírásokban, (245, 267). Kirablásról tehát nem lehet szó, hanem eredetileg is szegény sírokról. Nagyon sok ebben a csoportban a mellékletnélküli, vagy esetleg edényt tartalmazó sír. Kéz12 Eisner. J., i. m. 226—227. 13 Cs. Soós, A., FA. 14 (1962) 68. 111