Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

zelformált, kézikorongon készült hullámvonal és befésült díszítésű edé­nyek egyaránt előkerültek. Az edényeket legtöbb esetben a lábhoz, vagy a sír rövid oldalaihoz helyezték. Elég sok a gyermeksír, a mellékletek szegénysége miatt nem is lehet megállapítani utólag a többi sírokban eltemetettek nemét. A leggazdagabb fériisírokban is esetleg nyílhegy, bronz és vas töredék, szekerce, ibronzcsat kerültek elő. Két sír (361, 359) jellegben nem illik ehhez a csoportoz. Ezekben edény, vödörtöredékek, más vastöredékek kerültek elő, sőt az egyikben deszkázás nyomait is találták. Ez a két sír a temető keleti peremén került elő, lehet, hogy későbbi temetkezés. A sírok elhelyezkedése teljesen szabálytalan, s elég sűrűn kerültek elő egymás mellett. Ettől északabbra helyezkedik el egy nagyobb tömb, amelynek É-i határait ugyancsak nehéz pontosan meghatározni. Elég sűrűn, szélesen elterülő sírmező ez, leletanyaga és ritus szerint nem választható szét kisebb csoportokra. Sokkal gazdagabb és sokszínűbb képet ad, mint az előző. Négy hamvasztásos sír is beékelődik a sírok közé, kikerülve a csontvázas sírokat. A gazdagabb férfi sírok többnyire NyÉNy—KDK irányításúak. Elég nagyszámban vannak olyan sírok, amelyeknek fenék­része ovális foltot mutatott, több a deszkázott sírok száma is, de a te­mető többi részéhez viszonyítva kevés. Itt van a temető egyetlen fülkés sírja (319). A koponyatemetkezések száma is itt a legnagyobb (7 vagy 8). Az eltemetéskor elég sok sírba húst is tettek a halott mellé, főleg juhfe­jeket. Három sírban az edényt is az állatcsontok mellett találták. A sírok többi lelete is változatosabb képet mutat, mint előző csoporté. Edények nagy számban kerültek elő, néhány esetben kettő is volt egy sírban. Többnyire díszítetlenek és durvák, csak négy gazdagabb sírban volt díszített, korongolt kerámia. Az edényeket fejhez és lábhoz helyezték. 8 sírban voltak vödörtöredékek. Ezeket is főleg fejhez és lábhoz helyez­tek, mint az edényeket. A női sírokban ritkán találunk vödröt a temetőben. Edénnyel együtt pedig szintén ritkán találunk vödröt egy síron belül. (197). A 235-ös bolygatott sírban talált vödörtöredékek közül az egyik abroncs bronzból volt. Öt sírban volt nyílhegy, három­élűek és levélalakúak. Számuk egytől háromig terjed, általában úgy he­lyezték a sírba, hogy heggyel a lábfelé irányult. A 176-os lovassírban a 2 db közül az egyik a fej, a másik a lábfelé volt irányítva. A 234-es sír lándzsáját kivéve több fegyver nem volt a sírokban. A lándzsa széles­levelű típus, a sír bal oldalára volt helyezve, heggyel a láb felé fordítva. Kés nem sok sírban volt, de előfordul férfi, női és gyermeksírban egy­aránt. Egy sírban (273) 5 db kés volt a derék bal oldalán egymás mellett, heggyel az alsó oldal felé. Ezt a sírt Eisner iparos sírjának tartja az 5 kés és a mellettük lévő ék miatt. A késeket ezen a részen a temetőnek a sír bal, ill. a hialott jobb oldalára tették. A lovassírok száma csak 2, ezek sem gazdagok. A 176-os sírban csikó-zabla jelzi, hogy a lovat felszerszá­mozva tehették sírba. Ezen kívül csak egy csat és két nyílhegy volt a melléklete. A nyilakat a ló testére helyezték a vascsat is a lószerszámról származhatott. A lovat a jobb oldalon helyezték el, fejjel az alsó oldal felé fordítva, maga alá húzott lábakkal. A halott állítólag ülve volt elte­metve. A közelében lévő 173-as lovassír szintén nem gazdag. A sír ki volt deszkázva. A lószerszámokból egy kengyel került elő. A lovas egye­112

Next

/
Thumbnails
Contents