Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

tén megtehetik. Nagy János kapitányt a vár elvesztése miatt bíróság elé állították. A vizsgálat árulását nem bizonyította, de hanyagsága miatt elítéltetett és fejét vették. A törökök megerősítették a várat, és nagyszámú őrséget helyeztek el benne. 198 lovas, 260 gyalogos, 2 kovács és 13 tüzér szolgált Tatán a zsoldjegyzék szerint. Nyolc évig tart a török uralom, Szulejmán utolsó, 1566-os hódító hadjárata teremt alkalmat a vár visszaszerzésére. Arszlán budai pasa a szultáni sereg megérkezése előtt megkezdte a hadműveleteket a Dunántúlon. Június elején ostrom alá veszi a híres bajvívó Thury György által védett Palota várát. Az ostrom elhúzódott, s a felmentő sereg közeledtének hírére Arszlán, ostromeszközeit is hátrahagyva visszavonult. Elvonulása után röviddel megérkezett Palota alá a magyar végváriakból és az ausztriai rendek által toborzott csapatokból álló felmentő had. Az itt tartott haditanácson döntés született arról, hogy megkísérlik Veszprém és Tata visszafoglalását. Eck von Salm dunántúli főkapitány vezetésével, a szerencsétől is segítve, gyorsan elfoglalták Veszprémet, majd Győrbe vonultak. Itt a dunántúli nemesség által összegyűjtött had is csatlakozott hozzájuk. A több mint 10 000 fős egyesült sereg július 2-án indult el Győrből Tata alá. A vár török védői a megadásra való felszólítást visszautasították. Salm ezután a vár nyugati oldalával szemben felállította az ostromágyúkat és megkezdte a falak töretését. Forgács szerint két napi lövetés után több nagy rés keletkezett a falon, így július 5-én az ostromlók a rohamhoz gyülekeztek. Salm három rohamoszlopot alakított. Egy ezer fős alakulat a vár DNY-i oldalát (valószínűleg a rondellát), egy hasonló erejű brigád pedig a nyugati várfalon lőtt rést támadta. A harmadik oszlop, 2000 fő, a várkapu ellen indult rohamra. „A katonák felemelt zászlókkal és nagy dobpergés közepette versengve kezdtek nyomban a romokon át fölmászni, a törökök viszont iparkodtak őket visszanyomni puskákkal, nyilakkal és más hajító fegyverekkel harcolva ellenük", írja le szemléletesen a rohamot Istvánffy Miklós. Kemény küzdelem után a támadók elfoglalták a külső védműveket, a törökök pedig a (középkori kastélyból kialakított) belső várba vonultak vissza. Végül arra az ígéretre, hogy életük megmarad, megadták magukat. 1567 nyarán megkezdődtek a béketárgyalások. II. Szelim — Szulejmán utódja — a tárgyalásokon Tata és Veszprém lerombolá8