Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

A végvárrendszer kiépülésétől 1566-ig Az 1543-as szultáni hadjárattal nagyjából kialakult a török hódoltság határa. Ha lassan és eleinte szervezetlenül is, a magyar oldalon ugyancsak megkezdődött egy új határvédelmi rendszer kiépítése. Az 1550-es évek közepére a régi várak gyors megerősítésével kialakul a nagyjából egységes végvárrendszer. A szükség s a pénztelenség miatt a megerősítések és az új építkezések is úgynevezett magyar módon — föld-fa építkezéssel — történtek. Szervezetileg egy nagyobb és erősebb vár állott a védelem központjában s a vidék kisebb várai irányítása alá tartoztak. Tata már csak fekvése miatt is fontos elemét képezte a kialakuló végvárrendszernek. A török krónikák állításaival szemben 1543ban nem rombolták földig — egy korabeli forrás kevés munkával rendbehozható és őrség elhelyezésére alkalmas helyként írta le. Újjáépítésének pontos dátuma nem ismert, de az 1547-es évben már említik kapitányát. Az 1549-es évi országos költségvetésben említik az őrség létszámát, zsoldjuk éves összegét, mely 3000 forintot tett ki. A hely fontosságát jelzi, hogy őrségének létszáma folyamatosan emelkedik. 1549-ben 20 lovas és 80 gyalogos, 1555-ben 60 lovas, 100 gyalogos és 3 pattantyús szolgált a várban. Szervezetileg a komáromi főkapitány parancsnoksága alá tartozott. Ellátását és a helyőrség pótlását is Komáromból kapta a vár. Nagy János tatai kapitány egy leveléből tudjuk, hogy a komáromi naszádosok hat naponként, váltva adtak szolgálatot Tatán. Az újjáépített vár őrsége sok bosszúságot okozott a töröknek, mert a szultán 1557-ben Tata lerombolását követelte Ferdinándtól. Mégsem a szultáni követelés, hanem őrségének túlzott vonzódása a borhoz okozta Tata vesztét 1558-ban. A kortárs történetíró, Forgách Ferenc így írta le az eseményeket: „Nagy János a kapitány Komáromba ment a szükséges dolgok végett, az út pedig veszedelmes, cselvetésre alkalmas volt. Ezért minden lovasát magával vitte csak gyalogosokat hagyott őrségül, akik aztán éjjel-nappal nyakalták a bort, és nem állítottak őrséget, amint kellett volna. Ez Hamza bég a közeli Esztergom parancsnoka előtt nem maradhatott rejtve: csendben a falakhoz vonult, létrákat vitetett, és végül is úgy hatolt be szerencsésen a várba, hogy senki észre nem vette, senki nem védekezett." A mámorból ébredő őrséget a török részint levágta, részint foglyul ejtette. Ugyancsak Forgách írta le azt is, hogy a várfoglalás ellen tiltakozó királyi követeknek Szulejmán azt válaszolta, hogy katonái gazdátlan várat foglaltak el, Ferdinánd emberei hasonló esetben ezt szin7