Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

után a királyi sereg semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy ütközetet vívjon Tata alatt, elvonul. Az újabb török megszállás nem tart egy évig sem Tatán. Egy új hadjárat nyitányaként 1598 tavaszán Pálffy és Schwarzenberg herceg, az előző évben Tatán már kipróbált módszerrel (a petárdával) visszafoglalták Győrt a törököktől. A fő hadműveleti cél ebben az évben Buda volt, melynek eléréséhez a Budát védő dunántúli török erősségeket is vissza kellett foglalni, így július végén Tatára is sor került. A királyi seregek bázisa most is Komárom, ahonnét július 30-án este Schwarzenberg 4 vallon ezreddel, 1000 Kollonits ezredbéli lovassal, 700 vértessel, 1400 huszárral és 16 ostromágyúval elindul Tata felé. A nehéz terep miatt Tatától jelentős távolságra táboroztak le. Tatáig csak az az 500 huszár jutott el, akiket a várból kivezető utak lezárására küldött a herceg. Másnap a tereptől s a nagy hőségtől is nehezített menet után, délután érnek a várhoz, és Schwarzenberg még aznap megkezdi az ostromot. A vár DNY-i oldalán sáncokat emeltetett, elkezdték a futóárkok ásását is, és „oly heves ostromba kezdett, hogy az ellenség még csak nem is mert mutatkozni", írja a már említett Krekwitz. A látványos előkészületek csak a védők félrevezetését szolgálták. Az éjszaka során az ágyúállásokat a vártól DK-re emelkedő dombokra helyezte át, s az itt felállított 10 23