Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

Tata 1566-tól a 15 éves háborúig Egy vár birtoklásától a török korban jelentős területek sorsa függött. Tata jelentőségét szemléletesen mutatják Musztafa budai pasa alábbi sorai: „Ismeg Tatát és Veszprémet miolta megvevék másfél száz falukkal több Székesfehérvár tartományában, az kik azelőtt minden fizetést szolgálatot míveltek, kikben mastan csak egy is nem akar bejárni, Esztergom tartományában meg azonképpen, tehát mint éljenek el a szegény iszpahiák." Végvár és környéke szoros kapcsolatban állt egymással: a várkörnyék falvai adták a vár építéséhez, javításához a munkaerőt és szolgáltatták a várőrság ellátásához szükséges javakat töröknek, magyarnak egyaránt. A török hadszervezet alapját alkotó szpáhik teljességgel a hódoltatott falvak szolgáltatásaiból éltek, így Musztafa panaszos kérdése több volt üres siránkozásnál. A hódoltság határait egyik fél sem tartotta tiszteletben, kölcsönösen megpróbálkoztak a másik területén fekvő falvak adóztatásával, szolgálatra kényszerítésével. A Tata élére 1568-ban kinevezett Ferrando Zamaria Specie di Casa, majd 1576-tól Rosenberg György kapitányok nagy eréllyel végezték a hódoltsági falvak adóztatását. Kapitányságuk idejére esett a vár kiépítése, s az ehhez szükséges munkaerő és építőanyag jelentős részét a hódoltsági jobbágyok adták. „... mind szüntelen leveleket, verös nyársakat küldöz reájok, ily ok alat, hogyha oda Tatában nem szolgálnak, ökrökkel, szekerekkel fát nem hordanak, és meszet nem égetnek is az vára építésére segítségül embört nem adnak, mind el égetteti nyársaltatja szegényeket, vereti, tömlöcözteti bírságolja őket." — panaszkodik a már előbb idézett Musztafa pasa. A tatai kapitányok tevékenysége különösen rosszul eshetett a pasának, hiszen az ő birtokában lévő falvakkal művelték mindezt. A közvetlenül Buda mellett fekvő települések (Óbuda, Békásmegyer, Szentendre, Budaörs, Sóskút, Etyek és Érd) jobbágyai a szenvedő alanyok. Nem csoda ezek után, hogy hol „hitvány lovászinak nevezi a tatai kapitányt leveleiben, hol azzal fenyegetőzik, hogy ágyúkkal megy Tata ellen. A tataiak a pasa jobbágyainak adóztatása mellett, rendszeres zsákmányszerző portyákra is indultak. „Buda környül penig ugyan nem mer immár az embör még szőleiben, kertjében is az sok ragadozó tataiak miatt mönni." — tanúsítja merészségüket a pasa. Számtalan levél szól a tataiak jószágrablásairól. „Pünkösd havának 16. napján, az sárváriak, pápaiak, veszprémiek, palotaiak, győriek, szentmártoniak, tataiak, komáromiak nagy haddal fölkészülvén, két vagy három helyen 12