Petényi Sándor: Hétköznapok a középkorban. A tatai térség anyagi kultúrája - Kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához 5. (Tata, 2013)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KÁLLÍTÁSÁHOZ

sikeres. Első írásos említése 1005-ből ismert, Szent István király (1000-1038) ebben az évben adta a pannonhalmi apátság birtokába. Mellette vizafogó hely is volt, melynek hozama, Szent László király (1077-1095) 1093-as rendelkezése értelmében, y3 részben Pannonhalma bencés monostorát, % részben a tatai Szent Péter monostort illette. Füzitő templomát Szűz Máriának szentelték.

A települést a tatárjárás után IV. Béla (1235-1270) rév- és vámhellyé tette, telepesekkel (hospes) népesítette be, akik megkapták Buda város kiváltságait. A hátrányos földrajzi fekvésen és a kedvezőtlen gazdasági adottságokon azonban a királyi adományok sem tudtak változtatni. 1339-ben az itteni vám is átkerült a szomszédos Neszmélyre.

A kiállítás szép darabja a füzitői temető feltárása során előkerült viseleti tárgy, egy csontlemezes

öv. Az övék a végrendeletekben is általában a leggyakrabban előforduló viseleti tárgyak közé tartoztak, a férfiak és nők egyaránt hordták. Nem csak ruházkodási, hanem hordozó funkciót is betöltötték. Erszényt, kést, tükröt, tűtartót stb. rögzíthettek rajtuk. Általában bőrből készültek, és erre applikáltak rá fém- és csontdíszeket. A szíjvégeken, övcsatokon gyakran ábrázoltak különböző jelenteket. A középkorban azt is megszabták, hogy milyen rendű ember milyen súlyú övét hordhat. A lovagok fegyverzeti öve egyben lovagi jelvény is volt.

A Baj község határában található Öreg-Kovács-hegyen 1993 óta folyik régészeti kutatás, melynek során feltárásra került egy Árpádkori körtemplom (rotunda), annak temetője és tőle mintegy száz méterre egy kora újkori nemesi udvarház, pontosabban annak jelentős része. A templomot

6