Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához I. (Tata, 2000)

KIAl.UTASVEZETO A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ és oldalain elhelyezett fogantyúk. A ládában őrizték a céh iratain kívül a céhpecsétet és a céh pénzét is, amelyet a szigorú bírságok és büntetések is gyarapították. A gyűléseken a láda nyitva állt és aki méltatlanul viselkedett, úgymond a ládát sértette meg, s ezért büntetést fizetett. Szintén megbüntették a gyűléseken illetlenül viselkedő személyeket is. így járt Csanky Péter mester 1794-ben: „Bor el Döntésért és korsóba valo pökésért tartozik 50 kr." Egyébként a büntetésekből befolyt összeget rendszerint mulatságon közösen költötték el év végén. A tárlóban látható a fazekasok pecsétnyomója is. A tatai fazekasok igen szép kivitelű, Ádám és Éva paradicsomi bűnbeesését ábrázoló réz pecsétnyomója szintén 1722-es évszámot visel. Ábrázolásán kétfülű ún. lakodalmas fazékból nőid az almafa. Felirata: „TATA VÁROSS1 NEMES FAZAKAS CHE PECSÉTJE 1722 Kompozíciójával és metszésével egyike a legszebb északdunántúli fazekas céhpecséteknek. Fontos kellék volt a szintén a tárlóban bemutatott céhkorsó is, illetve a legfontosabb munkaeszközök egyike a fakés, amely szintén közismert fazekas 9. Céhpecsét (1722) szimbólum. A tatai társulati korsó késői, csak 1865-ben készült. A sárgamázas gazdagon díszített korsó hasát szőlőmintával körülvett címer díszíti. A 18. század közepétől a tatai céheket kötelezik, hogy templomi zászlókat készíttessenek és azt az egyházi ünnepeken használják. A fazekasok évenkénti szentmiséjét Keresztelő Szent János ünnepén (augusztus 29.) tartották. A 18. század végén járt Magyarországon Robert Townson, angol tudós, aki 1793-ban ellátogatott Tatára és írásában megörökítette a tatai fazekasokat is. „Gyártanak itt cserépedényeket is. Ezen gyárak közül meglátogattam az 14