Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához I. (Tata, 2000)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ I. zott vándorolni. Az ezzel kapcsolatos írásos emlékek közül a tárlóban látható Borsos Pál tatai fazekas, Pápán kiállított igazoló levele az ott töltött tanulóidőről. Az oklevél a rajta látható rendkívül szép fazekas céhpecsét mellett, a dunántúli fazekas központok közötti kapcsolatrendszer bizonyítékaként is értékes forrásunk. A Tatán dolgozó fazekasok legtöbbjének gyermeke folytatta elődei mesterségét. így tett Borsos Pál fia József is, akinek 1861ben megnyitott vándorkönyvében szinte az összes jelentős dunántúli fazekas központban eltöltött hosszabb-rövidebb munkaidőt igazoló bejegyzés fennmaradt. A legények munkafeltételeit a céhszabályok szigorúan megszabták. Tatán, mivel az átlagosnál több fazekaslegény tevékenykedett, külön legénycéhet is alapítottak 1767-ben. Szabályzatuk kiterjedt a hétköznapi viselkedéstől a munkavégzésen át az ünnepekre is, mint az alábbi részletek igazolják: 4ikArtikulus A Legények minden reggel tartoznak négy órakor a munkához fogni, és hét órakor a munkáiul meg szűnni. 8ikArtikulus Ha valamely Legény bejárásban Láda nyitva lévén haragjában az asztalt megütné, vagy illetlen szénásában vagy maga rósz viselése miát a bort el hintené, egy heti bért büntetésül le tenni tartozik. 13ikArtikulus Az éjtzakai kóborlás, és az Blomontak vagy korhel hetfü egy áltáljában tiltatik, amenyiszor tapasztaltatik, annyiszor tizenöt krajtzárokba büntettessen. 14ik Artikulus Ha pedig valamely Legény az Szállásán nem hálna, az egy petákra bűntettessen azon kévül ha valaki az utcán páltza nélkül - vagy egyébkép tiszteletlenül járni láttatnék, vagy maga viselésiben vagy beszédiben botránkozás tapasztaltattnek az ollyan Legény tizenöt krajtzárokra büntettessen. A mesterré váláshoz a vándoréveket bizonyító igazolások mellett reme12