Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához I. (Tata, 2000)

KIALLITASVEZETO A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ I. műhelyében működött. A két egymáson fekvő kő közé a felső kövön lévő középnyíláson keresztül öntik a megnedvesített mázkeveréket. A felső követ a mázőrlőbot segítségével forgatják. Az őrlés minőségét a kövek közötti távolság szabályozásával alakítja a fazekas. Erre szolgál a menetes vasrúd. A mázazás módja ugyanaz, mint az öntőfestékkel való leöntés. A második égetés után eladásra kerül a szépen csillogó edény. A különböző szerszámok használatát dokumentáló fekete-fehér fényképeket, amelyek a műhelyrész falán láthatóak, a Néprajzi Múzeum fotótárából válogatták a kiállításra. 1931-ben készüllek a rendkívül érdekes fényképek, amelyek némelyikén a kiállításon is bemutatott tárgyi emlékek láthatók használat közben. Például a korabeli fotón is látható máztörő bronzmozsár eredeti példánya is a rekonstruált műhely berendezése közé tartozik. Érdemes a fényképeken szereplő fazekasmesterek és legények-inasok ruházatát megfigyelni. A fényképezés jellege magyarázza, hogy szokásos munkaruhájuk helyett ünneplőben, fehér ingben-nyakkendőben végzik a különböző munkákat a tatai fazekasok. A műhely berendezését, alaprajzát bemutató rajz segítségével megismerhetik a látogatók a legfontosabb eszközöket. Magát a munkafolyamatot - természetesen korszerűsödött formában - a bevezető részen látható videofilm is bemutatja. A műhellyel szemben álló első tárló a tatai céh történetét őrző emlékeket mutatja be. A Kisalföld peremén, a Gerecse lábánál fekvő Tata a legjelentősebb dunántúli fazekas központok egyike volt. A tatai fazekasságról a 17. századból maradtak fenn az első emlékek. E korszakból - a kerámiatárgyak törékenysége miatt - csak igen kevés fazekastermék maradt ránk. Ezeken megfigyelhető a török hódoltsági edények hatása. Elsősorban az ornamentika jellegzetes. E stílus virágos-leveles-indás-korsós motívumanyaga, kompozíciója erősen érezteti hatását még a 19. század népművészetében is. A virágos ornamentális díszítés elterjesztésében a török hatás mellett nagy szerepük volt a svájci eredetű anabaptistáknak, a habánoknak is. A fazekas mesterséget űző iparosokról az első forrás az 1614. évi összeírás, amely szerint ismeretes a helységben a „fa10