Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához I. (Tata, 2000)

A TATAI FAZEKASSÁG kafázis a korongozás. A korongtalpat jobb lábbal előre, a ballal pedig hátrafelé rúgják. A korongon végzett munka lehet terítőmunka - ez a tányérok és tálak készítése -, illetve felhúzó munka, melynek során a fazekat, köcsögöt, korsót, kancsót stb. készíti a fazekas. A korongozásnál használatos eszközök a focsos edény, amelyben a híg agyag, illetve a víz van, a szorítóbor, és a fakés. A görbefát a határi korsó készítésénél alkalmazzák. A felhúzott edényt a fazekas metsződróttal levágja a korongról. A tálak leemeléséhez a fazekas tálvesszőt használ, ugyancsak keze ügyében van a tálmérték is. A tálak és a kuglófsütő leemeléséhez használták a fazekasok a lapickafát is. A formázás után merítőkanállal földfestékkel önti le a mester az edényt. Az első világháborúig a tatai fazekasok még mázolás előtt is égették egyszer az edényt, ezt „zsöngélésnek" nevezték. A gondosan meghatározott rendben rakodott kemencében 7 mázsa bükk- vagy tölgyfával 8 órán át égették az edényt. Tatán a függőleges huzatú, kerek alaprajzú katlankemencét használták. A kemence terének gazdaságos kihasználásához szükséges, hogy a fazekas már a rögkészí6. Fazekaskorong tésnél és a korongozásnál tervszerűen számítson arra, hogy a kemencében az egyes edényformákból mennyit tud elhelyezni. Az égetés legfontosabb szerszáma a 3 méter hosszú, vasból készült túzvonó. A kiszedett és kihűlt edényt már lehet mázolni. A máz törése mozsárban történt, őrlése mázörlőkövön. Ez általában a legények feladata volt. A műhelyben felépített mázőrlő alkatrészei eredetiek, még id. Csiszár József 9