László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

3

5 A számtalan erre vonatkozó forrás közül lásd pl.: DL 26077. (1500-1513), DL 37706. (1495-1513). 3

6 1503. szeptember 3.: „regia maiestas simul cum domina regina so/acii gracia ad Wyssehrad, tandem ad Strigonium, ad Thatha et Komaron spaciaturus veniet" (DL 25423.). A tervezett kirándulás megvalósulásáról nincsen adatom, úgy tűnik, hogy végül elmaradt. 3

7 A sáfári tisztségre és viselőire lásd: NEUMANN 2007, 41-42, a korábbi szakirodalommal. 3

8 ENGEL 1797, 17-181. A Tatára vonatkozó adatok közül többet ismertetett: B. SZATMÁRI 1980, 148. 3

9 Hangsúlyoznunk kell, hogy a számadáskönyv tisztázati formában maradt ránk, és bizony időnként felmerül annak a lehetősége, hogy egyes dátumok, illetve az események dátumokhoz rendelése későbbi visszaemlékezés eredménye, ennélfogva csupán szigorú kritika után használható fel. Lásd még az alábbi jegyzetekben felmerült kérdéseket. 4

0 „Quinto die Iulii ad coquinam regie maiestatis dati sunt dispensatori, quia hie ivit regia maiestas ad Thatha et ad alia lóca ad venandum, 70." (ENGEL 1797, 121.) Mivel a számadáskönyv tisztázati formában maradt fenn, a múlt idő („ivit") - mivel egy intézkedés okozataként szerepel - a fenti módon is értelmezhető (készült menni). Ez felold egy-két, az alábbi jegyzetekben említett adattal keletkező ellentmondást, például a július 6-i bejegyzéseket, illetve azt a tényt, hogy 6-án még adománylevél is kelt a fővárosban, lásd alább. 4

1 BONFINIV-V-55-82. 4

2 Június 30. „Duobus Rwtenis regie maiestatis missis in ncgotiis rege maiestatis ad Tatha cum domino Brothkay [helyesen: Bwthkay - N. T] ad relationem Bradach dati sunt 2." (ENGEL 1797, 120.) 4

3 Július 5.: ENGEL 1797, 121. 4

4 Július 6.: ENGEL 1797, 122. 4

5 Július 5.: ENGEL 1797, 121. 4

6 Július 6.: ,.a királyi felség vadászni ment Visegrádra, majd innen Tatára és Komáromba" (ENGEL 1797, 121.). Július 8-án Tatáról királyi levél érkezik. (ENGEL 1797, 77.) Július 12-én a király „extra Budám", míg 19-én Exterius in vil/is in venatione" tartózkodik. (ENGEL 1797, 122, 166.) A jegyzet elején olvasható idézet annyi megjegyzést kíván, hogy az uralkodó aligha utazott ekkor Visegrádra, és a komáromi kitérő sem igazolható más adattal. Ezeket az utakat vagy csak tervbe vették, vagy e bejegyzést a számadáskönyv tisztázásakor emlékezet alapján fogalmazták meg, és összevonták korábbi, illetve későbbi utakkal. (Visegrádot ez évben legalább kétszer felkereste a király.) 4

7 ENGEL 1797, 166. Az ez idő tájt keletkezett oklevelekből csupán az derül ki, hogy a király július 15-17. között valóban Tatán időzött. Lásd: Függelék II. Július 5-én, 6-án és 9-én Budán titkospecsétes királyi oklevelek keltek (DF 252112., DF 268945., DL 93645.). A harmadik azonban iktatóparancs, amelynek kibocsátásánál az uralkodónak nem feltétlenül kellett jelen lennie. Az viszont egyelőre nehézséget jelent, hogy július 26-án a kincstartó azért fizetett egy fuvarosnak, mert az kétszer Tatára és onnan vissza, Budára szállította a király .dolgait". (ENGEL 1797,166.) Valószínűleg itt egy korábbi tatai útról van szó, és nem arról, hogy a király egyszer megszakította tatai pihenését, majd egy-két napra (például az előbb említett július 9-re) visszatért Budára. 4

8 E kiruccanásairól jellemzően csak a számadáskönyv szétszórt adataiból értesülünk (ENGEL 1797, 78, 125, 170.), a Budán kelt oklevelek viszont segítenek a vadászatok időbeli kiterjedését meghatározni, hiszen ennek napjai alatt látszólag nem bocsátottak ki Budán királyi oklevelet. Ezzel és hasonló módszertani kérdésekkel egy másik tanulmányban kívánok részletesen foglalkozni. 4

9 Megjegyzem, hog)' a számadáskönyv adatai e második út kapcsán zavarosak: szeptember 29-30-án az uralkodó visegrádi tartózkodásáról hallunk (ENGEL 1797, 172.), noha az egy hónappal korábban volt. (Ekkor már Csákvárott időzött.) Október 4-én pedig állítólag Tatára küldenek levelet Korlátkövi Osvát sáfárhoz (ENGEL 1797, 173.), holott ő ekkor már 83