László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

lös királyi sáfár is: feladatukat minden bizonnyal kiválóan végezték, hiszen II. Ulászló az út során többször is megjutalmazta őket.'

3 Korántsem meglepő módon környezetében találjuk a tatai és komáromi várnagyot is,

3

4 illetve természetesen több főpapot, bárót és udvari nemest.

5

3 Az uralkodó két tatai pihenéséről annyit tudunk még meg, hog)' azokat a pesti polgárok által a helyszínre szállított bor is megédesítette."' A számadáskönyv még egy kisebb tatai beruházás emlékét is fenntartotta: a kiadási oldal tartalmaz egy tíz forintos kiadást „a tatai tóhoz tartozó taliga felújítására", amelynek teljesítését az uralkodó rendelte el.

5' Hasonló vadászatokra gyakran kerülhetett sor, de sajnos - a források említett hiányosságai mellett - a Jagelló-kori forrásanyag feltáratlansága is akadályozza ezek teljes körű összegyűjtését. 1496. szeptember elején például az uralkodó Csákvár felől érkezett Tatára, és néhány napot talán itt is töltött, mielőtt visszatért Budára, majd november közepén ismét itt találjuk.

5

5 A többi általam ismert adat azonban - kivéve ez alól az 1510. évi eseményeket

5' és eg)' 1515. őszi, rövid tatai-komáromi utazást - csak arról számol be, hogy az uralkodó átutazóban érintette Tatát: így 1497. évi prágai útja során az odaúton, míg 1515-ben, a híres bécsi királytalálkozó idején az oda- és visszaúton egyaránt megpihent itt.''" A király 1496. novemberi ittlétéről érdemes külön is szót ejtenünk. Az uralkodó Beatrix királynéval kötött házasságát felbontó, 1500. április 3-án kelt pápai ítéletlevél fenntartotta ugyanis eg)

7 Bartolomeo de Miranda nevű pápai futár vallomását, aki 1496. november 17-én, Tatán adta át azt a pápai brévét, amely megparancsolta Ulászlónak, hog)' teljesítse Beatrixnak tett házassági ígéretét. A futár a „nép nyelvén Tatának nevezett mezővárosban, az e mezőváros kastélyának hídja előtti téren, ahol a felséges Ulászló király tartózkodott éppen főpapjai, bárói, nemesei és udvaroncai népes kíséretében" kézbesítette a levelet. Mikor a király megkérdezte tőle, hog)' mint követ, vagy mint magánember adja-e át azt, felmutatta a követségét igazoló ezüstpálcát, majd felszólította az uralkodót, hog)' engedelmeskedjen a brévében foglaltaknak, és a király tulajdon kezébe helyezte az iratot. Ezt Ulászló felnyitotta és végigolvasta. Ezt követően Szatmári György királyi titkár, „a kastély kapuja mellett" közölte a futárral, hog)

7 menjen a vendégszállásra, míg a király nem hívatja."

1 A később még bizonyára előkerülő adatok tovább erősíthetik majd azt a benyomásunkat, hog)' Tata II. Ulászló egyik legkedveltebb vidéki rezidenciája volt. El kell azonban ismernünk, hogy fia, II. Lajos király (1516-1526) uralkodása idejéből egyelőre csak két olyan napot ismerünk, amelyen az ifjú uralkodó itteni tartózkodása igazolható, és mindkét esetben, 1520 októberében, valamint 1523 szeptemberében is csak érintette Tatát Pozsonyból, illetve Esztergomból jövet. '

2 71