László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

KOMÁROM ÉS TATA KIRÁLYI VÁRNAGYAI A JAGELLÓ-KORBAN Mikor az uralkodó 1493 márciusában átvette a komáromi és tatai várakat, azokat - a Mátyás király idején megfigyelt gyakorlattól eltérően - nem helyezte vissza a budai udvarbíró joghatósága alá, hanem élükre várnagyként eg)- bizalmasát állította. Mint láthattuk, egészen a mohácsi ütközetig a két vár és uradalom mindig eg)' személy kezében egyesült, aki a komáromi várral egybekötött komáromi ispáni címet is viselte. Ulászló király először Butkai Pétert nevezte ki a két vár elöljárójává. A Zemplén megyéből származó előkelő nemes Mátyás, majd Ulászló kamarása volt, 1492-től pedig már királyi tárnok, akinek feladata kifejezetten bizalmi jellegűnek tekinthető, hiszen a királyi kincstárt és az ún. királyi könyveket őrző tárnoki ház élén állt."

3 Csaknem öt évig töltötte be a várnagyi tisztséget;"

4 közben ugyanakkor a távoli Somogy megye ispáni címét is elnyerte az uralkodótól, és vélhetően ez vezetett oda, hog)' helyére célszerűnek tűnt új várnagyot kinevezni. Ekkor, 1498 elején fonódott össze a vár története a Korlátköviekkel. A Hontpázmány nemzetségből származó család ősi birtokai Nyitra megyében terültek el, de az 1440-es években Komárom megyében is megvetették a lábukat. Sőt, mikor Mátyás király 1473-ban elkobozta várukat, Korlátkőt, a család a Komárom megyei Szákra költözött. A most várnaggyá kinevezett Osvát korábban a királyi sáfár tisztségét töltötte be: mint láttuk, ő felügyelte a királyi konyhákat, látta el az udvartartást, és nem mellesleg a komáromi és tatai uradalmakból terményt szállító kocsisok elöljárója is volt."

5 A király tehát olyan személyt nevezett ki a két vár és a megye élére, aki kiválóan kiismerte magát e környezetben. O is Ulászló közeli bizalmasa volt, akit az uralkodó számos alkalommal adományozott meg birtokokkal. Az oklevelek olykor tanácsosának is nevezik. 1506-tól kezdve diplomataként többször képviselte királyát Moldvában és Lengyelországban. Bélai Barnabás szörényi bánnal együtt ő hozta létre Ulászló megbízásából 1510-ben a lengyel-moldvai békét, amelyet a magyar uralkodó és a királyi tanács éppen Tatán, 1510. június 20-án erősített meg, külön kiemelve az eseményekben Korlátkövi főszerepét. Osvátnak mint házigazdának nyilván jelentős szerep jutott az 1510. évi tatai események során. Tudjuk azt is, hogy a Dalmácia elfoglalására ekkor tervezett hadjárat egyik fővezérének is őt jelölték ki. 1511 végén hunyt el. Családi fészke, az általa visszaszerzett Korlátkő mellé ekkor már eg)' új várat, a szomszédos Berencset is magáénak mondhatta, és többek között Komárom megyében is sikerült új települések megszerzésével gyarapítani vagyonát."'' Osvát halálát követően az uralkodó nem sokat teketóriázott, és azonnal kinevezte komáromi és tatai várnaggyá legidősebb fiát, Pétert, aki Butkaihoz hasonlóan ugyancsak a kamarási és tárnoki tisztséget töltötte be. A Jagelló72