László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

LAKATOS BÁLINT: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510)

szigetelődését, Dalmácia megtámadása pedig nem csupán a velencei segélypénzek megszűnését, de egy velencei hívásra bekövetkező török támadás veszélyét jelenthette. Ráadásul a terjeszkedő Oszmán Birodalommal 1503ban hét évre kötött fegyverszünet 1510-ben járt le. Az ország vezető politikusainak tehát egy kiélezett és folytonosan változó nemzetközi helyzetben kellett cselekednie, a magyar pozíciókat megvédelmeznie és Magyarország diplomáciai mozgásterét fenntartania. Tatán 1510. június-július folyamán összesen hét különböző európai hatalom képviseltette magát a magyar királyi udvarban. A császárt (1. Miksát), a francia királyt (XII. Lajost), a pápát (II. Gyulát) és a velencei Signoriát képviselő követek mellett ugyanis jelen voltak a lengyel király (I. Zsigmond), a moldvai vajda (111. Bogdán) és a havasalföldi vajda (V Vlad) küldöttei is. A lengyel és moldvai követek célja egyrészt az volt, hogy a kettejük közötti háborúskodást lezáró békekötést a magyar király mint Moldva hűbérura jóváhagyja, másrészt, hogy tájékozódjanak a Magyarországnak a törökkel kötendő békéjéről, ami őket sokkal közelebbről érintette, mint a liga hatalmait. Ez a néhány hónappal korábban török segítséggel hatalomra került havasalföldi vajdának is fontos volt, aki a magyar királlyal való kapcsolatának rendezésére törekedett. Török követek ugyan nem voltak jelen Tatán, de az 1510-es év tavaszán és nyár végén is járt szultáni küldöttség a magyar királynál. Adatán történt események tehát eg)' európai diplomáciai mérkőzés szerves részét alkotják. Mik voltak tehát a tatai országgyűlés előzményei, és mi is történt a magyar királyi udvar tatai tartózkodása alatt? ELŐZMÉNYEK 1510 NYARÁIG Miksa császár először 1508 márciusában kereste meg II. Ulászló magyar és cseh királyt egy Velence-ellenes összefogás tervével.

4 A Velence területének felosztására vonatkozó elképzelések kezdettől fogva számoltak eg)" esetleges magyar részvétellel, hiszen így a köztársaságot be lehetett volna keríteni. Az 1508. december 10-én I. Miksa császár és XII. Lajos francia király, valamint II. Gyula pápa megbízottjai (Habsburg Margit németalföldi régens és a francia miniszter, Georges d'Amboise roueni érsek, bíboros) által a török, valamint „a kereszténység más ellenségei" ellen megkötött, egyszersmind a Nápolyban is uralkodó aragón király, II. Katolikus (vag)" Aragóniai) Ferdinánd által is elfogadott titkos szerződés több hatalom, köztük Anglia és Magyarország csatlakozásával is számolt.

1 Az angolok ugyan kimaradtak, de csatlakozott Mantova, Savoya és Ferrara.'' Ráadásul - a szerződésben tett előzetes vállalása szerint - II. Gyula pápa, bár a Signoria felajánlotta a két város, 30