László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.
LAKATOS BÁLINT: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510)
A TATAI ORSZÁGGYŰLÉS ÉS DIPLOMÁCIAI HÁTTERE (1508-1510) LAKATOS BÁLINT (Posztgraduális ösztöndíjas, ELTE BTK) „Miután meghallgatták a francia követet, engem hívattak, és az, aki értem jött, a főtisztelendő pécsi püspök egyik titkára, azt mondta nekem a maga és az esztergomi érsek részéről, hogy az említett francia követ rágalmaira és mocskolódására semmit sem kell válaszolnom, hanem viselkedjem mérséklettel, amit mindenki dicsérni fog, de ne azért ne hiányozzon [a beszédemből] az a pont, melyben rögzítem javaslatomat. így odamentem, és ott találtam az összes említett főpapot és bárót körben ülve a ferences rendház fedetlen udvarán, kór ben megszámlálhatatlan sokaság állt: a barátok celláinak összes ablakában és mindenütt a tetőkön számos ember volt. Bevezettek ebbe a körbe az esztergomi érsek mellé, és miután csend lett, egy latin nyelvű beszédet tartottam, amelyben egy rövid alkalmi felvezető után arra törekedtem, hogy teljesen tényszerűen bizonyítsam a tekintetes tanácsnak [ = a velencei Tízek Tanácsának] az ártatlanságát, helyes magatartását és igazságát....^ - így írt a Magyarországra delegált velencei követ, Pietro Pasqualigo 1510. június 2-án kelt egyik jelentésében a tatai országgyűlés első napjáról a Velencei Köztársaság dózséjának. A mai tóvárosi kapucinus templom helyén vagy környékén álló épületben" zajló tanácskozás a Tatán időző magyar királyi udvarba küldött külföldi követek meghallgatása után azt volt hivatott eldönteni, hogy a Magyar Királyság az éppen akkor zajló nagy T európai konfliktusban, az itáliai háborúban kinek az oldalára álljon: a németrómai császárt, a francia és az aragón királyt, valamint átmenetileg a pápát és több kisebb itáliai államot tömörítő cambrai-i liga oldalára vagy a Velencei Köztársaság mellé. A névleg törökellenes céllal 1508 decemberében létrejött liga valójában Velence ellen irányult. A terv a „túlságosan terjeszkedő" köztársaság szárazföldi birtokainak elfoglalását és felosztását célozta. Magyarország a 15. század elején még magyar kézen lévő, majd Velence által elfoglalt Dalmácia révén értékelődött fel a liga számára. Egy „visszafoglalására" irányuló magyar hadjárattal Velence kétfrontos harcra kényszerült volna. A német és francia követek éppen erre próbálták rávenni a magyar politikusokat. Velence azonban Magyarország egyik legfontosabb szövetségese volt az egyre erősödő török fenyegetéssel szemben. A horvátországi végvárak Dalmáciát is védték, így a köztársaság 1501 óta rendszeresen pénzsegélyeket folyósított annak a magyar végvárvonalnak a fenntartásához, ami egyébként a Magyar Királyság teljes gazdasági teherbíró képességét lekötötte.' A liga visszautasítása német katonai veszély kockázatát és az ország külpolitikai el29
