Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.
Pálóczi Horváth András: Középkori kutak - a vízellátás létesítményei és a környezettörténet forrásainak lelőhelyei
csúljúk. A feltárás és a teljes kitisztítás után a kút három nap alatt telt meg vízzel, a napi vízhozam így 800-900 literre becsülhető. 2 0 A 94. gödör betöltésének felső, kút fölötti részét negyedeléses és felezéses módszerrel bontottuk ki. A kút építéséhez ásott, korabeli munkagödör mintegy 30 m3 földet tartalmazott. A kútaknát rétegesen tártuk fel, sikerült elkülönítenünk a kút használaton kívül kerülése utáni mesterséges betöltés anyagát attól a természetes betöltődéstől, amely az egy ideig nem használatos, de nyitva álló kútba hullott. A kút alján kb. 20 cm vastag iszapos réteg képviselte a kút használatának korát. A kútakna teljes betöltése mintegy 2,4 m3 nedves, iszapos föld volt, amelyet a kiemeléssel egy időben teljes egészében átválogattunk és szitasoron átiszapoltunk. Az iszapolást Takács István archeozoológus irányította és nagyrészt maga végezte el. A szentkirályi ásatáson az ő közreműködésének köszönhető az iszapolás alkalmazása, a biológiai leletek feltárása. Amíg korábban növényi magleleteket egyáltalán nem találtunk, 1983 óta hallatlanul gazdag archeobotanikai anyag kerúlt elő, ennek jó része éppen a 94. gödör kútjából. Az átiszapolt anyag finom válogatása a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archeozoológiai laboratóriumában Takács István vezetésével még éveken keresztül folytatódott, s újabb érdekes biológiai leletek, pl. régészeti rovarmaradványok is kerültek elő. Később Gyulai Ferenc és Torma Andrea a feldolgozás során több, mint 20000 darab archeobotanikai leletet regisztrált és 167 növényfajt határozott meg, ami lehetőséget nyújtott a település ökológiai rekonstrukciójára. Osztályozásuk szerint a szántóföld, a veteményeskert, a gyümölcsös, a rét, a vízpart, az erdő, az erdőszél növényeit és a ruderális növényeket képviselik a leletek. 2 1 A fa- és faszén maradványok teljes feldolgozása bizonyára még kiegészíti ezt a képet. Az előkerült növénytani anyag egyeztethető a 16. század egyik legjelentősebb agrártörténeti forrásának számító török adóösszeírásokkal, amelyekben Szentkirály 1546-ban, 1562-ben, 1580-ban és 1590-ben szerepel. Az adózott termények közül búza, rozs, árpa, len, kender, lencse és borsó (bab) található az archeobotanikai leletek között. A búza és a rozs szemterméseinek közel azonos mennyiségéből arra lehet következtetni, hogy az egvútt vetett ún. kétszeresről van szó. (A defterek szerint búzából kb. 30%-kal termett több Szentkirályon, mint a többi gabonából - a ma/i/ur-nak, kevertnek nevezett árpa, köles, rozs és zab - együttesen.) 2 2 A kútfeltárás természetesen jelentősen kiegészíti az írott forrásokból nyerhető képet, hiszen csak innen van tudomásunk a gyümölcstermesztésről, szőlőről, kertkultúráról és a természetes növénytakaróról. Az itt bemutatott szentkirályi kutak számításaink szerint tehát naponta 650-700, illetőleg 800-900 liter vizet voltak képesek szolgáltatni. Ez a mennyiség elegendő 13-14 szarvasmarha vagy 16-18 ló itatására. A régészeti feltárás eiedményei, a gazdasági udvarok állattartó építményei azt mutatják, hogy a beltelkeken jelentős számú állatot tartottak. Bár nyilvánvaló, hogy más háziállatokkal (juh, kecske, sertés) és más háztartási céllal is kell számolnunk, a vízfelhasználás megközelítő becsléséhez célszerű elsősorban a legnagyobb fogyasztó, nagytestű háziállatokat figyelembe venni. Kérdés, hogy egy középkori paraszti háztartásban hány jószággal kell számolnunk? Erre vonatkozóan nagyon kevés pontos adat áll rendelkezé37
