Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Kiss Vendel: Adatok Tata szabadságharc alatti történetéhez
tényt egyébként a választási jegyzőkönyv is rögzíti, feljegyezvén, hogy a választási bizottság több ízben is felszólította az elszéledt híveket a szavazásra (tekintve, hogy a szavazók jelentős része a tatai járás falvaiból érkezett, a felszólítás eredményességében a bizottság sem bízhatott komolyan, de miután azok meg nem jelentek, kihirdette a végeredményt: „Sárközy József polgárt a szavazók többsége a magasztos népképviselői állomásra bizodalmávalfelemelte. " A szavazatát leadó 846 főből 202 volt tata-tóvárosi lakos, ebben a számban 6 fő kivételével természetesen nincsenek bent a Huszár-párti szavazók, tehát ez nem a teljes szavazóképes városi lakósok összessége. A szavazójegyzékből a szavazók vagyoni és társadalmi helyzetét nem lehet meghatározni, de későbbi összevetésük a közel egykorú és igen pontos uradalmi összeírásokkal talán, ha részlegesen is, de némileg csökkentheti e tárgyban ismereteink hiányosságát. Az eddigi feldolgozások semmit sem szóltak a városnak a honvédelem érdekében kifejtett gazdasági erőfeszítéseiről. Tata a kor magyarországi viszonyaihoz mérten jelentős gazdasági potenciállal bírt, fejlett céhes ipara volt, posztó- és bőrgyár, több malom működött a városban. A város tehát minden bizonnyal kivette részét a szerveződő honvédség felszerelésének és élelmezésének feladatából. Az eddig előkerült adatok is megerősítik ezt a feltételezést. 1848 szeptemberében, miniszteri rendeletre Komárom megye is megkezdte a megyére kivetett újonc létszám kiállítását, és a felruházásukhoz szükséges ruházati anyag elkészíttetését. A megye alispánja szeptember 12-én tett erről jelentést a belügyminiszternek, a kiállítandó 600 újonc ruházatának előállítását 14 napos határidővel a komáromi és tatai szabómesterek vállalták. 19 A ruhákhoz szükséges posztó beszerzésével kapcsolatban az alispán a tatai posztógyárat említette mint kézenfekvő megoldást, de megjegyezte azt is, hogy a gyár a kívánt rövid határidő alatt a szükséges mennyiségű posztót nem tudja elkészíteni, ezért azt egyszerűbb a csehországi posztógyárakból megvásárolni. A szűkös kapacitás ellenére is, úgy tűnik, a kortársak a tatai posztógyártásban nagy lehetőséget láttak. Breuer Ármin komáromi vállalkozó 1848 december elején az Országos Honvédelmi Bizottmánynak azt javasolta, hogy „az álladalom költségén Tatán Komárom megyében mint e czélra legalkalmasabb helyen egy nagyszabású gyár alakítatnék" a - Jellacic sikertelen hadjáratából visszamaradt - horvát hadifoglyok alkalmazásával. 20 Tata „textilipari központá" történő kiépítésének tervét az osztrákok december 17-én meginduló támadása, s a megye megszállása rövidesen tárgytalanná tette. 1849 tavaszán, Komárom felmentését és a megye felszabadítását követően, Tata iparosai újra szerepet kaptak a honvédség ruházati ellátásában. Puky Miklós, a megye kormánybiztosa április végén felszólítja a várost, mérje fel, hogy a helyi mesterek tudnak-e a honvédség részére posztót készíteni. Benyács Mátyás városi jegyző jelentése szerint a helyi posztós céh kész volt a szükséges szürke és kék posztó készítésére, de pénztelenségük miatt előleget kértek a szükséges gyapjú vásárlásához. Benyács jelentésében felhívta a kormánybiztos figyelmét egy újabb lehetőségre is, a kapucinus atyák zárdájában működő műhelyre. Itt a rend számára készítettek barna posztót, mely a jegyző szerint a honvédség részére is felhasználható, ő mindenesetre lefoglalta az itt talált jelentős mennyiségű (319 rőf) anyagot. 21 65
